Már megint ránk öntöttek egy csomó sorozatot (3.)

Az HBO Max-en hétfőn ért véget az Utódlás (Succession), úgyhogy aki eddig nem tette, most teljes egészében pótolhatja a most befejeződött négy évadot, ami egy kerek, egész történetet ad ki, és nem kell újabb szezont várni belőle. De véget ért az HBO Original-gyártású Barry is, így gyakorlatilag két, minőségi sorozattól búcsúzunk, amik nem biztos, hogy egyhamar hasonló kaliberű „pótlókat” kapnak az HBO-t egyre inkább leuraló és elnetflixesedő Warner műhelyében. Legújabb ajánlónkban ismét csak az újdonságokra fókuszálunk, ezúttal az Amazon Prime és az Apple TV+ által kínált presztízssorozatokat is bevéve a merítésünkbe.

Ha rosszak akarnánk lenni, akkor a szegény ember Mission Impossible-jének is nevezhetnénk az Amazon újabb, gigaköltségvetésű sorozatát. A mintegy 300 millió dollárból készült Citadel két, az emlékét elveszítő titkosügynökről szól, akik a rejtélyes, Citadella ügynökségnek dolgoznak, akiket a még rejtélyesebb (és gonoszabb) Mantikór gazemberei próbálnak eltörölni a föld színéről. A Richard Madden (Trónok harca, Bodyguard, Örökkévalók) és Priyanka Chopra Jonas (nagybetűs díva, Joe Jonas énekes felesége, aki A-listás sztárként bontogatja újabban a szárnyait) főszereplésével készült, mindössze hatrészes sorozat bár nem a legacélosabb történetvezetése miatt lesz emlékezetes, de

egyfajta bűnös élvezetnek tökéletes, ugyanis nem kell sokat gondolkodni a nézése közben.

Adott két szuperügynök, akik egy bevetés során elveszítik az emlékezetüket, és teljesen új emberként kezdenek új életet, azonban a „végzetüket” nem tudják elkerülni. A sorozat minden akciófilmes és titkosügynökös klisét felvonultat, azonban mégsem lehet nagyon haragudni rá, mert a blődségei mellett tényleg szórakoztató. Fontos szereplőt alakít benne még az örök kopasz Stanley Tucci (aki látszólag nagyon élvezte ezt a szerepet), a történet papírvékonyságát pedig látványos akciójelenetekkel próbálják ellensúlyozni a készítők. Vannak benne kisebb-nagyobb revelációk is, tehát a misztikum és a néző ködben tartása is adott, de semmi nagyra és lenyűgözőre nem kell számítani, amihez hasonlót már nem láttunk volna mozivásznon vagy a tévéképernyőn.

Bár a kritikai fogadtatása nem volt a legjobb, a napokban véget ért sorozatnak, az Amazon mégis berendelte belőle a második évadot, ugyanis – mint az utolsó rész végén lejátszott előzetesből kiderült –,

egy sorozatos univerzum első darabja a Citadel, ugyanis már jövőben érkezik az ugyanebben a világban játszódó Diana alcímet viselő spin-off, ami egy másik történetet mesél el ebből a szuperkémes univerzumból.

A Citadel producerei egyébként Anthony és Joe Russo, akinek a két utolsó Amerika Kapitány és a szintén két utolsó Bosszúállók filmet is köszönhetjük, így érthető a produkció akcióorientáltsága is. Az egyébként hat részre tagolt, de egyébként közel hatórás filmnek érződő Citadel szereplőivel tehát találkozni fogunk a jövőben, de addig is ledarálhatjuk a rendelkezésre álló egy évadot az előttünk álló hosszú hétvégén.

A távoli jövőben az emberiség egy hatalmas, több emeletnyi magas silóban éli az életét. Odakint pusztaság és mérgező gázok vannak, bent pedig újraszerveződött társadalmi rendszerben éli mindenki az életét. A rendet egy seriff és az alárendeltjei biztosítják, a hatalmat pedig egy polgármester gyakorolja.

A történelem megsemmisült, és minden olyan eszköz vagy tárgy tiltottnak minősül, ami 140 évesnél régebbi, tehát a „lázadás” előtti időkből van, amikortól a siló történetének békés időszakát számolják.

Ez az alaphelyzete az amerikai Hugh Howey könyvein alapuló Apple-sorozatnak, amiben ennek a disztópiának a működését és fontos szereplőit ismerhetjük meg. Igazi minőségi, slow burn-sorozat, aminek a cselekménye már-már unalmasan indul el, de olyan kérdéseket tesz fel, ami képes a nézőt odaszögezni a képernyő elé: mi van a siló falain túl, miért nem mehetnek ki az emberek, illetve mit próbál eltitkolni előlük a regnáló hatalom?

Az első részben egy házaspár történetének kibontakozását látjuk, akik gyereknemzéssel próbálkoznak, ami szigorú szabályokhoz és időintervallumokhoz kötött a silón belül. A férj a fő rendfenntartó, a siló seriffje, a feleség pedig egy IT-s dolgozó, aki ért az adatok visszaállításához. Mivel a feleség sok próbálkozás után sem marad terhes, ezért egyre több kérdés merül fel benne a világgal kapcsolatosan, és válaszokat próbál keresni ezekre, a társadalmi szabályokat is megszegve. A házaspár drámája szívszorító eseményben csúcsosodik ki, a következő epizódokban azonban már nem az ő történetüket látjuk, hanem egy szerelőét, a csodás Rebecca Fergusson alakításában (Dűne, Mission Impossible, Álom doktor) akinek fontos szerepe lesz a cselekmény további alakulásában.

A Silo egy klasszikus értelemben vett, epizodikus sorozat. Hétről hétre jönnek ki belőle a részek, és mindegyik végén hatalmas cliffhanger van, ami miatt várhatjuk a folytatást, hogy láthassuk, mi sül ki ebből az egészből. A tízrészesre tervezett sorozat heti bontásban, június végéig válik elérhetővé az Apple TV+ streamingfelületén.

A besúgó után egy évvel (azóta már új életet kezdett a sorozat a SkyShowtime streamingplatformon, mivel az HBO Max költséghatékonyságra hivatkozva törölte a kínálatából, nem sokkal a premierjét követően) egy újabb európai, ráadásul román produkciót karoltak fel az HBO-nál, ami Nicolae Ceaușescu Romániájában, a hidegháború alatt játszódik.

A történet a diktátor kitalált jobbkezéről, Victor Godeanuról szól, aki egy beépített KGB-ügynök, akinek forróvá kezd válni a lába alatt a talaj az egyre paranoiásabb Ceaușescu mellett

(akit egyébként rendkívül hitelesen és hátborzongatóan alakít Claudiu Bleont a rövid, őt is mutató jelenetekben).

Érthető, ha nálunk nem talál be annyira a sorozat, elvégre ki a fene akar a román kommunizmus idejében játszódó, újabbnál újabb kitalált történeteket nézni, amikor azt megélni is elég borzasztó volt. Ám a feszült kémthrillerek rajongói tehetnek ezzel egy próbát, hiszen érdekes végigkövetni azt, hogy

milyen lehetett egy beépített ügynök élete a hidegháború Romániájában.

A hatrészes sorozat epizódjai péntekenként válnak elérhetővé az HBO Max kínálatában, június 16-ától pedig darálhatjuk majd a teljes szezont, feltéve, ha hetek múlva nem döntenek úgy a Warner tulajdonában levő HBO Maxnál, hogy ezt a sorozatot is a költséghatékonyságra való tekintettel eltüntetik majd a kínálatukból.

Újabb, a közelmúlt történelmén alapuló fickiós sorozat, ezúttal Richard Nixon elnök Amerikájában, a Watergate-botrány idejéből, egész pontosan annak a történéseit feldolgozva. A White House Plumbers (A Fehér Ház vízszerelői) már helyet kapott az év elején megjelent, 2023 általunk legjobban várt sorozatok listáján, de a pilotot megnézve

továbbra is csak ajánlani tudjuk még azoknak is, akiknek nincs sok ismeretük az Amerikai Egyesült Államok közelmúltjának történelméről, illetve a Watergate-botrány sem mond sokat számukra.

A sorozat eleve azzal a disclaimerrel indul, hogy a cselekmény valós eseményeken alapszik, a történet szereplőinek a nevét azonban nem változtatták meg, hiszen szinte mindegyiküket elítélték a történések után.

Az ötrészes minisorozat két főszereplője Howard Hunt és Gordon Liddy (Woody Harrelson és Justin Theroux szenzációs alakításában) a két egoista, nagybetűs balfasz, akiket Nixon elnök újraválasztásának biztosításával bíznak meg, de mint a botrány is mutatja, végül ők rántják magukra, és az elnökre a szaros bilit, amibe belebukik az egész hóbelevanc.

A széria egyáltalán nem bánik kíméletesen a karakterekkel, sőt, valamelyest még ki is karikírozza őket, így az öt epizódon keresztül végigkísérhetjük a levitézlett ex-hírszerző és FBI-ügynök vesszőfutását, ami

a világ legnagyobb politikai botrányát eredményezte, és amibe egy regnáló elnök bukott bele.

Ha tanulni nem is nagyon lehet az esetből (bár a politika boszorkánykonyhájában járatosaknak jó elrettentő példa lehet, hogy miket nem szabad elkövetni egy kampány során), de jó szórakozásnak bizonyulhat, ha úgy döntünk, hogy végignézzük a napokban véget ért minisorozat epizódjait.

Nem úgy tűnik, hogy a '80-as és '90-es évek „akciótatái mostanában vonulnának nyugdíjba. Míg Sylvester Stallone a Paramountnál és az Amazonnál zsebeli be a pénzt, addig Arnold Swarzenegger a Netflixnél teszi ugyanezt, és továbbra is reneszánszukat élik még mindig. Arnoldot most nevezte ki a Netflix chief action officerré (jelentsen ez bármit is, valószínűleg csak hangzatos, titulus, kevés tartalommal és tényleges munkával mögötte, inkább csak promóciós célokat szolgál), ugyanis

a múlt héten debütált a platformon legfrissebb sorozata, a FUBAR (így, nagybetűkkel), de hamarosan életrajzi dokusorozat is érkezik róla a Netflix kínálatába.

Ebben az egykori terminátor egy visszavonulni készülő, beépített CIA-ügynököt alakít, akiről a családja sem tudja, hogy mi a valódi foglalkozása, ám egy „utolsó” bevetés során jön rá, hogy lánya is egy CIA-ügynök, aki egy olyan fegyverkereskedő kartelljébe épül be, akinek az apját pont a Swarzenegger által játszott Luke Brunner nyírta ki anno.

A sokszor erőltetett poénokkal megrakott, a Netflix sablonjait kötelezően hozó, helyenként gagyi vizuális effekteket felvonultató, akciószegmensekkel telepakolt, diszfunkcionális karakterekkel operáló vígjáték

könnyed kikapcsolódást nyújthat azoknak, akik semmi komolyra nem vágynak, csak valamivel mattolnák az agyukat a nap végén.

Erre pedig tökéletes a még mindig jó formában levő Arnold és a lányát alakító Monica Barbaro sorozata, akit legutóbb a Top Gun: Maverick egyik újgenerációs pilótájaként láttunk, aki a női vonalat erősítette a filmben. Aki tehát egy könnyedebb akciósorozatra vágyik, ami nem igényel sok odafigyelést, netán „háttértévének” keres valamit, az a FUBAR-ral nem igazán nyúlhat mellé.