Kerámiák a világ körforgásában: Szilágyi Beáta

Tányérok, tálak, lámpák, órák, faliképek, utazóbögrék és még megannyi agyagból készült használati és dísztárgy sorakozik a polcokon, várva, hogy elkezdődjön a színekkel és mintákkal való játék rajtuk, a kész darabok pedig már utazásra készen állnak, hogy mosolyt csaljanak új gazdájuk arcára, lelkébe. Egy másik helyiségben található a két égetőkemence, hogy a kézzel gyúrt, korongon formázott agyagformákat elnyelve tovább alakítsa azokat. És hát ott van még a fantázia, az a gondolatvilág, amely mindezt belengi.

Szilágyi Beáta és férje, Elemér több mint tíz éve költözött haza Budapestről Csomafalvára. Mint rámutatott, több oka volt annak, hogy így döntöttek, egyrészt volt egy családi vonatkozása is, ugyanakkor egy olyan is, amely a kerámiával való foglalkozás távlatait érintette. „Kint albérletben laktunk, és pályakezdő fiatalként túl nagy kiadás lett volna, hogy emellé még egy műhelyt is béreljünk a saját ötletek megvalósításához. Azt éreztem háttér nélkül, hogy kint nincs keret, nincsenek feltételek ahhoz, hogy a saját álmaimat megvalósíthassam. Az is biztatónak tűnt akkor, hogy kerámiakészítés tekintetében – Korondot kivéve – még szűz terep volt ez a vidék. Úgy jöttem haza, hogy ez itt újdonság lesz, és lássuk, mit szólnak hozzá az emberek.”

Úgy emlékszik vissza, hogy annak idején az agyag választotta őt, nem ő az agyagot. Művészeti iskolába járt, és amikor tizedik osztálytól szakosodni kellett, akkor ő a kerámiát és a festészetet jelölte meg. Ez a kettő ötvöződik a mostani alkotásaiban is. „Már akkor is a kerámia volt a szívügyem, és azóta is megmaradt ez a szerelem, az agyaggal való szoros kapcsolat. A rendelésre készített darabokat dekoratív használati tárgyaknak látom, de van egy ezzel párhuzamos világom is: egyedi darabokat, dísztárgyakat vagy akár kisebb alkotásokat is készítek, amelyek szabadon készülnek, belőlem táplálkoznak, és a saját belső világomat tükrözik, sőt néha még a világ dolgaira is reflektálnak. Ezek egyszerűbb, letisztultabb, színben is visszafogottabb munkák. Párhuzamos világok ezek, a gondolatmenetük is más, de mindkettő az enyém. Aztán ott vannak még harmadikként az ékszerek, ezekkel is szabadon kísérletezek, itt is helyet kap a formai szabadság, vagy akár még az aszimmetria is.”

Állatkák, virágok, emberfigurák, különleges minta- és színvilág teszi egyedivé a Beáta által készített kerámiát. Mindezt megelőzi a rajzolás, tervezés. „Nagyon sokat rajzolok, a ház minden szegletében van egy-egy rajzfüzet, és ha valami eszembe jut, azonnal lejegyzem, lerajzolom. A vázlatokat később kidolgozom, és új formák, díszítőminták készülnek belőlük, melyek aztán felkerülnek egy-egy darabra vagy akár egy egész készletre. Van, hogy az inspiráló dolgokat lefotózom, egy szép színű falevelet vagy bármilyen más természeti formát, de igazából bármi inspirálni tud, ha körülnézek.”

Arra is kitérünk a beszélgetésünk során, hogy miképpen változott a kínálat-kereslet az elmúlt években. A vállalkozását 2006-ban hozta létre, azóta készít saját kerámiát, és azóta sokat változtak a darabok. Igazából a kereslet formálta ilyenekké az idők során – magyarázza. „Nyilván az én ízlésemből indul ki a dolog, mert ezek az én rajzaim, az én madárkáim, az én mesevilágom, de mindig a visszajelzések, a rendelések terelnek valamerre. A fotók is alátámasztják, hogy évről évre változtak és formálódtak ezek a tárgyak a kezdeti formákhoz, színvilághoz képest. Talán azok kicsit még közelebb is álltak hozzám, ott még nem voltak megrendelői igények. A megélhetés miatt az ember kénytelen eleget tenni az elvárásoknak, néha emiatt átalakul a kompozíció, kicsit a színvilág is, de próbálom azért folyamatosan felülbírálni a sok instrukciót. Kell egy határ, hogy mennyire lehet bájos, kedves egy-egy tárgy, mennyire lehet virágos, díszes, mert ha mindenből túl sok kerül rájuk, akkor könnyen át tudnak billenni a jóízlés határán.”

Hozzátette, sokféle igénynek eleget tesznek, a kerámialámpáktól a szappantartón keresztül a fiókfogantyúkig mindenfélét kérnek tőlük, és ezeket igyekeznek megvalósítani. „Nagyon széles a paletta, agyagból nagyon sok mindent lehet készíteni. A lehetőségek tárháza mondhatni végtelen, amit kitalálsz, szinte mindent meg lehet valósítani. Épp ezért mindig van új ötlet, mindig van kihívás, és próbálunk még ennél is több dolgot készíteni ebből a csodás anyagból, mert minden tárgy átad egy történetet. A technikai részét, a felületek megmunkálását is lehet variálni. Ha egyik technikát megunom, váltok egy másikra. A mázak sokszínűsége és keverése is mindig új árnyalatokat hoz létre, olyan ez, mint egy boszorkánykonyha, igazából egy nagy játék a színekkel és formákkal. Izgalmas, hogy néha teljesen ismeretlen utakon járunk.”

Úgy véli, nagyon fontos, hogy időről időre legyenek új termékei, amellett, hogy a régebbi típusokat is készíti, mert igény van rá. De az újaknál kísérletezni kell, hogy végül a látvány és a funkció egyszerre éljen és megújuljon. Ilyen például a kerámia utazóbögre.

A csomafalvi alkotó kiemelte, munkája során jelentős szerepet kap az, hogy kapcsolódjon a világ dolgaihoz, reflektáljon a körülötte levő történésekre, netán különböző együttműködések részese legyen. Ilyen például a Juhász Anna irodalmárral való együttgondolkodás is. „Anna nagyon lelkes volt, meglepődtem, hogy rögtön fantáziát látott az utazóbögrékben, egy adagot rendelt is belőlük, hogy aztán felhasználja a Nemes Nagy Ágnes-emlékév programjain. Az irodalom mint kapcsolódási pont egy nagyon jó dolog. Én egyébként sokat olvasok, verseket is, és öröm számomra, hogy munkámmal most versekhez kell kapcsolódnom. Az elolvasott verseket először valahogy értelmezni próbálom, aztán illusztrálni, így gyakran kézbe kerülnek a kötetek. Idő kell, hogy találjak bennük olyan képi dolgokat, amelyekhez kapcsolódni tudok. Amiatt is hálás vagyok ezért az együttműködésért, hogy segített kicsit elmélyülni Nemes Nagy Ágnes költészetében. De nem csak az ő munkásságával foglalkoztam eddig, ugyanis Kányádi-, Babits-, Tamási-szövegek is kerültek már bögrékre. További tervek is vannak még, hiszen az irodalommal és a kerámiával nagyon jó együtt foglalkozni.”

Azt is elmesélte, hogy az orosz–ukrán háború kitörésekor készített egy kerámiaképet, amely témájában kapcsolódott a helyzethez, és ezt licitre bocsájtotta. A kép jóval áron felül kelt el, és a kapott összeget át tudta utalni egy segélyszervezetnek.

„Mindig próbálok a világ aktualitásaihoz kapcsolódni. Reggelenként elolvasom a híreket, követem a közéleti eseményeket, és az is fontos, hogy a hétköznapokban helyet kapjon az irodalom, a zene, a kultúra.

Nem élhetek ebben az idilli környezetben úgy, hogy homokba dugom a fejem, és nem veszek tudomást arról, ami körülöttem zajlik, vagy arról, ami a múltban történt” – fogalmazott Szilágyi Beáta.

A keramikus folyamatos késztetést érez arra, hogy bizonyos dolgokra reagáljon a maga módján. „Egy ilyen számomra fontos dolog például a környezettudatosság, az utazóbögre is például ennek jegyében készült. Tehát a világ is inspirál, nem csak a diófa, ha képzőművész lennék, talán még erősebb kritikával reflektálnék a világ dolgaira. Ezek a tárgyak azonban dekoratív tárgyak, így elsődleges feladatom mégis az, hogy jó érzéssel töltsék el használóikat, ugyanis ezek a tárgyak az ember hétköznapi rituáléihoz készülnek.”

A műhelyben mindig történik valami: formát ölt az agyag, színek keverednek a különböző tégelyekben, és van, hogy lekvár vagy zakuszka rotyog a csempekályhán, miközben megszületnek a figurák a kerámiák oldalán. Közben pedig a gyermekek is látják, ellesik ezeket, és igen, utánozzák az édesanyjukat: rajzolnak mellette, agyagból készítenek figurákat. „Ezt óhatatlanul vinni fogják tovább, nem is kell erre biztatni őket. A gyerek az utánzással tanul leginkább, és abból, amit lát és megél. Mert ez egy életforma. Azt is látják, ahogy fotózom a tárgyakat, hogy gondolkodom róluk, a világról, hogy aztán posztot írok, elkészítem. Ez egy kreatív élet, a konkrét munkának van egy meditatív jellege, sok türelem és alázat kell hozzá, de mindig jó elmélyülni egy-egy alkotói folyamatban, mert nem ritka az igazi flow élmény.”

És hogy hogyan marad meg a mese a felnőtt emberben? Szilágyi Beátának sokat segített ebben a gyerekei születése. „Akkor mozdultak el a kerámiák egy mesés világ felé. Azelőtt egyszerűbbek voltak valamelyest a formák, a minták, de amikor megszülettek a gyerekek, előtérbe került a sok mesekönyv, a gyerekruhák, gyerekrajzok, a színek. A gyerekrajzok nagyon inspirálóak. Érezni bennük azt az elemi, ösztönös dolgot, amit csak egy gyerekrajz tud adni. Később, amikor az ember már képezni kezdi magát, elveszíti az ösztönös rajzolás szabadságát, és azon kezd elmélkedni, hogy vajon arányos-e a rajz, jó-e a kompozíció, stb. Úgyhogy a gyerekeimtől sokat tanulok folyamatosan, hogy benne tudjak megmaradni ebben a nagy játékban.