Több mint hatezer kilométert tekert le a négy hónap alatt a 23 éves fiatalember, aki amúgy Londonban egy húsz fős konyha séfjeként kereste kenyerét, s közben tervezte nem mindennapi nyári kalandját.
Vállalkozását a Liget végig követte: amikor legutoljára cikkeztünk róla, épp Lengyelországba érkezett, s túl volt az út kétharmadán. Mert Albert Nándor persze nem a legrövidebb utat választotta: jókora vargabetűket rajzolt a térképre. Az eredetileg tervezett 17 ország helyett végül 19-et keresett fel: az induló- és célállomáson kívül Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát, Németországot, Dániát, Norvégiát, Svédországot, Finnországot, Oroszországot, Észtországot, Lettországot, Litvániát, Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát, Magyarországot és Ukrajnát.
Napi 80 kilométeres tempót tűzött ki célul, de ennél sokkal jobban haladt, így több ideje maradt felfedezni. Az út folyamán Litvániát találta a legkevésbé szimpatikus helynek, mint mondta, unalmasnak tűnt neki az az ország, igaz, hogy neki sem volt akkor éppen a legjobb kedve. Lengyelországban már sokkal jobban esett neki a bringázás, majdnem két hetet töltött abban az országban. „Nem csak maga az ország tetszett, az emberek is nagyon kedvesek voltak, de erre már számítottam, mivel már sok jó barátságot kötöttem lengyel kollégákkal, amíg London konyháiban tébláboltam. Sok helyi ételt is kipróbáltam ott, amik nagyon ízlettek, mivel nagyon hasonló a konyhájuk a miénkhez” – tájékoztatta a Liget olvasót a fiatal.
Lengyelország után következett a két „pluszban” bevállalt ország, Csehország és Ukrajna. A cseheknél töltött két nap többnyire az ízletes helyi sörök kipróbálására volt elegendő, Ukrajnában egy hét alatt valamivel több benyomást tudott szerezni. „Ott sajnos kissé negatívak az emberek, de persze ott is szereztem barátokat, és kedves emberekkel is találkoztam, olyannal is, aki egy pohár meleg teával kínált meg, amikor az esőtől megázva húzódtam be valahová” – emlékezett a séf.
Szlovákiában bejárta a Tátrát, mint mondta, az égig érő hegyek és az óriási tavak látványa beleégette magát memóriájába. Romániába való érkezésére is festői tájat választott. „Sajnos itthon nagyon nincs bicikliút, de sok sofőr rendes, és már több méterről dudál mögöttem, hogy jön, persze sajnos van, aki ralizik is. De nagyon jól esett már itthon biciklizni, főleg mert Bukovinán keresztül jöttem hazafelé. Itthon a család meg a falubeliek vártak haza nagy meglepetéssel. Leginkább persze a szüleim örültek nekem” – mesélte Albert Nándor.
Hazaérve azonban nem nagyon tudott szusszanni sem: a történetéről értesült a román sajtó, amely szenzációként tálalta a séf vállalkozását. „Hát igen, a média felkapott és nem ereszt, egyre több felkérést kapok különféle tévéktől, rádióktól, újságoktól. Kissé már fárasztó, de hát ez ezzel jár, remélhetőleg még gyűl adomány vagy bicikli” – fogalmazott a fiatal.
Merthogy kezdeményezésének jótékonysági célja is van: a Böjte Csaba alapítványának pártfogásában élő gyerekek számára biztosítaná a kerékpározás lehetőségét.
Ez az akció még folyamatban van, egy sajtóorgánum segítségével hamarosan el is juttat a fiatal néhány bringát az egyik gyermekotthonhoz. Albert Nándor azt is tudja már, hogy mi lesz a következő nagy kalandja: Mongóliából szeretne hazakerekezni. „Jövő évben, júliusban indulnék, tízezer kilométert mennék 4-5 hónapon keresztül. Erre az útra azonban már nem egyedül indulnék, és már keresem is a társamat, ami egyáltalán nem könnyű feladat” – fejtette ki a fiatal.
Albert Nándor útjáról ebből a célból létrehozott Facebook-oldalán is lehet még olvasni.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.