HIRDETÉS
Negyven éve, 1978-ban alakult meg a gyergyószentmiklósi gimnáziumban Garda Dezső tanár vezetésével az az iskolai történelemkör, amelynek egykori tagjai most egy találkozóra gyűltek össze. Önmagában ez lehetett volna egy egyszerű véndiák-találkozó is, de több volt annál. Sokan az akkori köri tagok közül most szembesültek azzal, hogy minek is voltak részesei.
Gyergyó történetét, a székelység múltját kutatták és tanulták, magyar öntudatot szívva magukba.
Akkor, amikor ezt minden eszközzel akadályozta a hatalom, amikor a székelység múltját kutatók súlyos büntetést kockáztattak.
Az iskola történelemkörének egykori tagjai 2018 tavaszán a Salamon Ernő Gimnáziumban találkoztak. Több mint félszázan gyűltek össze, hogy kerek évforduló kapcsán elevenítsék fel azokat a tapasztalatokat, élményeket, azt a közös munkát, amely – mint a résztvevők hozzászólásaiból kiderült – egész életüket meghatározta. Garda Dezső történelemtanár irányítása mellett helytörténeti kutatómunkát végeztek 6. és 7. osztályos kisdiákok, a nagyobb középiskolások levéltárban olvastak, dolgoztak fel dokumentumokat, hogy tudományos dolgozatokat állítsanak össze. Ezeket hozzáértő közönség előtt, szakemberek elismerése mellett be is mutatták. A megemlékezés arról az időszakról szólt, 1978-tól 1989-ig, amikor a legsötétebb kommunista időkben, amikor minden bűn és tiltott volt, ami a magyarságtudatot erősíthette volna, ami a magyarság, székelység történelmének megismerését jelentette.
A találkozóra tizenkét évfolyamhoz tartozó diák gyűlt össze. Tanárjuk, Garda Dezső korabeli újságkivágásokkal, fényképekkel illusztrált előadásban bizonyította, hogy igenis, jelentős értékű helytörténeti kutatómunkát végeztek, amelyet az akkori szakemberek, az akkori erdélyi értelmiségi elit is elismert. Sokakban ez most tudatosodott. Ők akkor iskolai feladatként vállalták a kutatómunkában való részvételt, volt, akit nem is érdekelt a történelem, de jól jött a pluszmunkáért járó tízes.
Az akkori felnőttek azonban igenis tudták: Garda Dezső olyant tesz a diákjaival, amihez foghatót kevesen vállaltak akkoriban: magyarságtudatot táplál szívükbe, és közben valódi tudományos kutatómunka folyik Gyergyószentmiklóson. A gyergyószentmiklósi diákok kolozsvári Korunk folyóirat szerkesztőségében megtartott előadásainak egykori tanúi közül többen – Egyed Ákos, Vetési László, Egyed Emese, Cseke Péter – levélben küldték visszaemlékezésüket az évforduló ünneplőinek. A folyóirat egykori szerkesztője, Herédi Gusztáv özvegye pedig személyesen jött el Gyergyószentmiklósra, hogy köszöntse a történelemkörösöket.
A nyolcvanas évek tanulói közül a találkozón többen elmondták: ők akkoriban nem is tudták, hogy veszélyt vállalnak. Ha tudták volna, és így is folytatják, az nem kis bátorságot jelentett volna. Akik azonban már nagyobbak voltak, igenis érezték, virtus az, amit bizonyítanak.
Garda Dezső így emlékszik erre: „A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium történelemköre a következő három esztendőben (1987–1989) igen mostoha körülmények között folytatta tevékenységét.
A politikai rendőrség korabeli besúgóinak jelentései hitelesen mutatják be lelkiállapotomat, főleg pedig elkeseredésemet a reám nehezedő politikai nyomás miatt. (…) A történelemkör tevékenységét az utolsó két esztendőben az általános zaklatások tették lehetetlenné.
A kolozsvári hármas számú matematika líceum történelemtanára – Palkó Attila – szintén elzárkózott a velünk való kapcsolattartástól, és jelezte, hogy az iskolában nemkívánatos személyek vagyunk. Sokkal kellemetlenebb helyzetbe kerültünk a nagyváradi előadássorozatainkkal. Itt az Alexandru Moghioroș nevű középiskolában először nem akarták lehetővé tenni előadásainkat, a dolgozatok bemutatása után pedig le akartak tartóztatni minket. Ezen megtorlások ellenére
1989 decemberéig folytatta munkáját a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium történelemköre.”
Vetési László, az Erdélyi Református Egyházkerület tisztségviselője, az akkori évek Korunk délelőttjeinek résztvevője így fogalmaz levelében:
„Az 1970-80-as évek fordulóján már farkasordító idők voltak. Nem sok tanár maradt tájainkon, akinek bátorsága lett, maradt volna tudományos diákkörök vezetéséhez, színjátszók, önképzések nagy formátumú megindításához, életben tartásához. Különösen nem olyan területen, ahol a diákfoglalkozás már-már mozgalom. És önállóvá nevel, tehát a rendre, rendszerre nevelő, de a fiatalok szocialista nevelésére nézve különösen veszélyes.
Minden kreativitás az volt. Egy cél maradt volna: beállni az aranykorszak nagy szavalókórusába.”
Az évfordulón Garda Dezső elmesélte: érezte a meghurcolást, tudta, hogy megfigyelik, hogy házában kutakodnak, hogy megpróbálják ellehetetleníteni tevékenységét. Azonban az számára is megdöbbentő volt, és csak 2006-ban, a Securitate levéltárából kikért, róla készült jelentéseket tartalmazó dossziéból szerzett róla tudomást:
iskolás diákjait is hurcolta az akkori hatalom, kihallgatásokon kellett megjelenniük rendszeresen, csak azért, mert az ő történelmi körének tagjai voltak.
Köszönetet is mondott ezért mindazoknak, akik a Ceaușescu-rendszer magyarellenes környezetében vállalták a székely-magyar múlt hiteles eseményei melletti kiállást, és szembe mertek szállni a román titkosszolgálat tisztjeivel, altisztjeivel az 1978–1989 közötti időszakban.
Az eseményen Lakatos Mihály, a Salamon Ernő Gimnázium jelenlegi igazgatója díszoklevelet adott át Garda Dezsőnek, munkájának elismeréseképpen. Jelen volt Csige Sándor, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja és Tóth László főkonzul is. A főkonzul köszöntőbeszédében kihangsúlyozta: a magyarságot, a magyarságtudatot Trianon óta az tartotta meg Erdélyben, hogy a nemzedékek mindig továbbadták az utódoknak ezt a tudatot, az ismereteket, ami a nemzethez kötötte őket. A történelemkör tagjai is ezt teszik. Nem történészek, de a maguk részéről teljesítik azt a feladatot, hogy amit kaptak, azt továbbadják gyermekeiknek.
Hogy mennyi mindent kaptak a köri foglalkozásokon, azt nem lehet pontosan felmérni, de Garda Dezső maga mondta: ennyi köszönetet soha nem kapott pályafutása során, mint a találkozó néhány órája alatt.
A tizenkét évet megért történelemkör munkájával és az azt követő évtizedekkel kapcsolatosan Vetési László szavait érdemes idézni: „Elfelejtettük azt a kort. És a szabadságunkkal olyan furcsa helyzetbe kerültünk, mert talán akkor dolgoztunk, küzdöttünk többet, amikor tiltották, és most nem használjuk ki a szabadság nyújtotta lehetőséget.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
