Az örök és megszépülő Fellegvár

A fellegvári erőd Giovanni Visconti tervei alapján 1713–1723 között épült császári katonai erődítményként, a Rákóczi-szabadságharc leverése után; az erődben a katonai létesítmények mellett börtön is volt. 1849-ben itt végezték ki Stephan Ludwig Roth szász evangélikus lelkészt, aki a császár megbízásából a küküllőmenti szász falvak biztosa volt.

Sokáig a Fellegvár egyféle kirándulóhelynek számított, a zsúfolt hétköznapok után ide jártak egyet szusszanni a kincses város polgárai.

A 19. században a dombon még nem épült szinte semmi, jól lehetett majálisozni, ha az időjárás is engedte. Ám a város építése, szépítése soha nem állt le. A dualizmus éveiben, illetve a századfordulón Kolozsvár helyenként nagy valószínűséggel inkább egy építőtelepre hasonlíthatott, mintsem „kincses városra”.

A csillagok állása kedvezővé tette, hogy jelentős dolgok szülessenek városszerte. Kolozsvárnak olyan főépítésze volt, mint Pákey Lajos, és a várost olyan jeles polgármesterek vezették, mint Haller Károly (1884–1886), Albach Géza (1886–1898) és Szvacsina Géza (1898–1913). E három polgármester mandátuma alatt indult jelentős fejlődésnek a Szamos-parti város.

A teljes cikket az Erdélyi Napló legfrissebb számában találják meg.