Id. Fazakas Ferenc 98 éves kora ellenére jól emlékszik a szörnyű történésekre, melyeket, szavai szerint, „nem lehet, egyszerűen lehetetlen elfelejteni”.
Amikor besorozták magyar katonának 1940-ben, 18 éves volt.
Édesapja már nem élt, 1937-ben halt meg. A berukkolás roppant fájdalmas volt, hisz az édesanyjától és testvéreitől kellett megválnia. Nyolcan voltak testvérek, közülük a nagyobbat, Józsefet egy évvel korábban már elvitték. Próbálta ugyan, de a sepsiszentgyörgyi katonaorvost nem sikerült meggyőznie, hogy az egyik szemével nem lát jól. Az orvos – értve a furfangot – azt mondta:
A magyar katonaságban a felderítő alakulathoz került. Az orvos jóslata bevált, mert a kiképzési idő letelte után nem engedték haza, hanem harcolni vitték. Mint felderítő katona sok viszontagságon ment keresztül a 33. határvadász-zászlóaljnál.
A fiatalember 1944. október végén esett orosz fogságba, Eger mellett.
A tanya, ahol meghúzódott, körül volt véve orosz katonákkal. Tizenegy társával bujkált ott, a magyar hadsereg oszladozott már akkor.
Budapestre nem tudott eljutni, mert az oroszok éjjel-nappal bombázták a várost, tudták, hogy ilyen körülmények között, rövid időn belül azt is elfoglalják.
A fogság éveiről az Előretolt Helyőrség legújabb lapszámában mesél.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.