Múzeumi sztorik: egy utazóláda titkai

Armand Massard (1884-1971) Párizsban született, rögtön az első olimpiáján, 1920-ban Antwerpenben aranyérmet szerzett párbajtőrvívásban. Ezen kívül még két olimpián versenyzett, az 1924-es Párizsin, valamint az 1928-as Amszterdamin. Összesen egy arany, egy ezüst és egy bronzérmet szerzett. Aktív sportolói pályafutása után a sportdiplomácia útjára lépett, ő lett a Francia Vívószövetség elnöke. 1933 és 1967 között ő volt a Francia Olimpiai Bizottság elnöke, valamint egy ideig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnöki tisztjét is betöltötte.

A sportdiplomácián kívül újságíróként is szerteágazó tevékenységet folytatott, szerkesztője volt több újságnak is, mint a La Liberté, a La Presse vagy a Le Figaro.

A múzeum birtokában lévő utazóládájával Armand Massard többek között az egyiptomi Alexandriába, az ausztriai Kitzbühelbe, vagy a hivatalos francia delegáció tagjaként az 1936-os németországi téli olimpiára Garmisch – Partenkirchenbe utazott, megszállt a velencei Grand Hotelben, valamint a French Line hajótársaság (Compagnie Générale Transatlantique) transzatlanti járatán utazott a Le Havre – Southampton – New York vonalon, első osztályon.

Az utazóláda gyártója az 1792-ben alapított nagynevű francia Maison Goyard luxuscikkeket gyártó cég, mely azóta is az ágazat egyik éllovasa.

A termékek egyediségét többek között a Goyardine vászon adja, melyet az 1900-as világkiállításon mutattak be és a két világháború közötti időszakban volt a legelterjedtebb – mutatott rá Szabó István történész-muzeológus.

– avatott be a szakember.

Mint részleteze, a tisztítás során anyagtípus különböző kezelési módokat igényelt. A papíralapú címkék tisztításánál Benedek Éva papírrestaurátor működött közre. Ezen címkék megőrzése létfontosságú volt a konzerválás folyamatában, mivel nélkülözhetetlen információkat szolgáltatnak a tárgy történetéhez – tudtuk meg a múzeum munkatársaitól, Szabó Istvántól és Lázár Levente restaurátortól.

– emlékezett vissza Lázár Levente.

Mint mondta, a láda tisztítása során nem távolította el a címkék többségét, hanem azokat is igyekezett az eredeti formájukban megőrizni, és úgy tisztítani, hiszen ezek a címkék a láda történetét őrzik. Amelyek lekerültek, azokat is visszahelyezték a tisztítás után.

„Akkor még nem tudtuk, hogy kié lehetett a láda. Megtisztítottuk, bekerült a raktárba és közben eltelt kilenc év.

A történet a közepénél kicsit hiányos, mert tudjuk azt, hogy hol készült a láda, hogy kinek készült, ki használta. Viszont, hogy az első tulajdonostól hogy került a bukaresti illetőhöz, azt nem tudjuk, és valószínű, már nem is fog kiderülni. Illetve az sem világos, hogy Éva nénihez hogyan került. Annyit tudunk, hogy ennek a bukaresti úriembernek a lánytestvére Éva néni barátnője volt, és jártak együtt sízni. Valahogy ezen az úton kerültek hozzá ezek az utazóládák” – kaptunk betekintést a részletekbe.

A restaurátor elmesélte, hogy a láda tisztítása nem bizonyult különösebben bonyolultnak, viszont nagyon időigényes volt.

Külön-külön kellett tisztítani a fémrészeket, a zárszerkezetet, a sarkait, valamint egyenként a többszáz rézszegecskét.

„A láda elég jó állapotban volt, csupán egy hiányossága van. Láthatóan volt egy bőr átkötő szíj, ami elveszett, de ezt nem pótoltam, mert nem láttam értelmét, hogy olyan dolgot adjak hozzá, ami funkcionális ugyan, de az esztétikájához nem adott volna túl sokat hozzá.

– fejtette ki Lázár Levente.

Az utazóláda megtekinthető a múzeum jegypénztárában keddtől vasárnapig, naponta 9 és 17 óra között.