Múzeumi sztorik: egy vándornép nyoma

A Csíki Székely Múzeum A hónap tárgya sorozatában novemberben egy, a 3-4. századból származó gót női viseleti darabot lehet megtekinteni:

a csontfésű a 2022-ben a Fodor-kertben végzett ásatások során került elő.

A Római Birodalom visszavonulása után Dacia területén és a Kárpátok külső térségében a 3-4. században egy germán eredetű nép a nyugati vagy vizigótok, saját nevükön a tervingik (erdőlakók) telepedtek meg. Ők – régészeti kifejezéssel élve – a Marosszentanna-Csernyahov kultúra népessége. E népesség temetőinek és ritkábban településeinek jellegzetes leletei az úgynevezett „púpos hátú” fésűk, amelyek a korszak minden fontos lelőhelyén előkerülnek.

A Fodor-kertben talált fésű mindössze 7,4 cm hosszú, 4,4 cm magas, három igényesen megmunkált csontlemezből áll (két szimmetrikus fogó és közte a fogazott hiányos fésű lemez), amelyeket hét vasszegeccsel fogtak össze.

A lelet megerősíti a somlyói 3-4. századi település gót (germán) jellegét, de egyben arra a különös kutatási helyzetre is felhívja a figyelmet, hogy

a tucatnyi korabeli település és vasolvasztó tevékenység ellenére még egyetlen kortárs temetőt, sőt sírt sem találtak.

„A csontfésű a csíksomlyói Fodor-kerti ásatásról került elő tavaly ősszel egy szemetesgödörből, tehát másodlagos helyen.

Nagyon jellemző erre a 3-4. századi germán népességre, és azért hívják Marosszentanna-Csenyahov kultúrának, mert Erdélyben Marosszentannán egy homokbányában került elő nagyon sok lelet a múlt század elején, és akkor sikerült meghatározni az anyagi kultúrájukat. A Csíki-medencében nagyon sok gót lelőhelyünk van, szinte minden falu belterületén vagy külterületén előkerülnek.

Szinte biztosan tudjuk, hogy a korai időszakban ők azok, akik a római birodalom bukását előidézték. Ők törnek be a szabad dákokkal együtt a birodalom területére, 274-ben a császár kiüríti Daciát, felhagyják a városokat, az adminisztráció, katonaság visszavonul, utána beköltöznek a germánok” – magyarázta Botár István, a Csíki Székely Múzeum régésze, a Fodor-kerti ásatások vezetője.

Mint mondta, sok gót település és temető ismert Havasalföldön és Moldvában is.

A germánoknak a 3. században még hamvasztásos sírjaik voltak, a későbbi időkben megkeresztelkedtek, ariánus keresztények lettek és csontvázas, korhasztásos temetőik.

„Ez a fésű azért fontos, mert a somlyói Fodor-kert, ahol én ástam, ennek a népességnek egy viszonylag fontos lelőhelye Csíkban. Nagyon sok 3-4. századi gót gödröt tártunk fel, cölöpépítmények nyomait, de lakóépületet nem. Úgy tűnik, hogy Somlyón, a Várdomb panzió melletti Fodor-kertben alapvetően egy gazdasági »külvárosuk« lehetett.

Népvándorláskort is tanultam, több mint húsz éve itthon vagyok, nagyon várom, hogy előkerüljön gót temető vagy sír, mert ez nagyon hiányzik a korszak ismeretéhez. Ezek bizonyára nem térnek el az Erdély más területein feltárt gót temetőktől, de mégiscsak fontos lenne, hogy igazoljuk ezeket a dolgokat” – fejtette ki Botár.

A régész kiemelte, hogy mivel a kutatott terület egy ipari, gazdasági zóna volt, kisebb csoda, hogy a csontfésű egy ottani szemétgödörbe került be. És ahhoz képest, hogy milyen nagy területet tártak fel, a leletanyag szegényes, mivel nem lakóházak voltak itt, hiszen a lakóházak melletti szemétgödrökből sok minden előkerülhetne.

Találtak viszont hatalmas, mély méhkas alakú tárolóvermeket, amely annak a bizonyítéka, hogy nem csak vasat olvasztottak, hanem nagy mennyiségben gabonát termeltek.

Ezen kívül edénytöredékek kerültek elő, kezes fazekak, korongolt tároló edények – jellegzetes peremtípussal –, kisebb számban asztali edények, vörös és fekete simított kancsók. „Az anyagi kultúrájukat viszonylag jól ismerjük, ez a fésű a viseletre világít rá.

– jegyezte meg Botár István. Hozzátette, az, aki gabonát termeszt és vasat olvaszt, nem vándornép.

„Ők 230 körül értek ide, itt akartak maradni, azt hitték, hogy itthon vannak. Ismerjük egy püspöküket, aki a Wulfila (Farkasocska) névre hallgatott, lefordította az akkori Bibliát gót nyelvre, ez megmaradt, mint korai gót-germán nyelvemlék, és az ott használt szavakból kirajzolódik egy letelepedett nép képe. De aztán jöttek a hunok, és a gótok 370 körül felpakoltak és elmentek.

De ahhoz, hogy egy település nagyságáról valamiféle következtetésünk legyen, meg kellene találnunk és fel kellene tárjunk két-három temetőt, hogy lássuk, hogy egy generációban mennyi ember volt” – avatott be zárásként a régész.

A csontfésű megtekinthető a Csíki Székely Múzeum jegypénztárában keddtől vasárnapig, naponta 9 és 17 óra között.