Múzeumi sztorik: korabeli felcsíki peres ügyek

Mintegy hónappal ezelőtt került a Csíki Székely Múzeum tulajdonába az a felcsíki peres jegyzőkönyv, amely a református egyház levéltárából került elő, és amelynek keletkezése nagyrészt Mária Terézia uralkodása elejére tehető, az 1738 és 1745 közötti időszakra. Hogy a protokollum hogyan került a Brassói Belvárosi Református Egyház levéltárába, nem tudni, de ott az a javaslat született, hogy adományozzák a Csíki Székely Múzeumnak, lévén, hogy felcsíki perekről van szó benne.

Noha a 33 cm magas, becsukva 20 cm, kinyitva 39 cm széles, 466 oldalas, vaknyomásos somlyói bőrkötéses jegyzőkönyv külsejét tekintve igencsak rossz állapotú, minden lapja ép és hiánytalanul megvan. Az elmúlt évszázadokat leginkább a fekete bőrkötés sínylette meg, a könyv gerince is megtűrődött. Szép vízjellel rendelkezik, fóliókra, azaz ívrétekre nyomtatták.

Tartalmát tekintve felcsíkszéki perekről és a különböző ügyekben nyilatkozó tanúk vallomásáról olvashatunk benne.

A kis történetekből, peres ügyekből rendkívül hasznos, helytörténettel kapcsolatos adatok hámozhatóak ki, a történészek számára igencsak fontos adalékokkal. A periódust tekintve a madéfalvi veszedelem előtti időkbe, állapotokba nyerünk bepillantást.

Segítségével megismerhetjük a felcsíki települések 18. századi lakóinak mindennapjait, valamint a társadalmi viszonyokat, amely talán betekintést enged a később kialakult konfliktusok előzményeibe is. Számos perrel találkozunk a birtoklás és rablás témakörében, ezeknek köszönhetően szinte mindegyik felcsíkszéki település megjelenik a kötetben. 

A kötet elején lévő összefoglaló szerint ekkor Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkirálybírója Szárhegyi Lázár Ferenc volt, a peres ügyek tárgyalásai nagyrészt Csíkszépvízen zajlottak. Szenttamási Abaffi Sándor volt az alkirálybíró, a jelenlévő esküdtek: homoródszentmártoni Bíró Gábor, csíkdelnei Incze Sámuel, madéfalvi Zöld János, végül a jegyző szenttamási Boros Ferenc. 

A protokollum szerint heti rendszerességgel tartották az üléseket, amelyeken három-öt ügyet tárgyaltak. A jegyzőkönyv kiállított formában egy tetszőleges oldalpárra van kinyitva, a 104-105. oldalakon négy üggyel találkozunk.

A másik szempont pedig az volt, hogy ahol természetesen tud nyílni, hogy ezt a megviselt gerincű könyvet ne erőltessük túlságosan” – magyarázta Kósa Béla művészettörténész, a múzeum régikönyv-gyűjteményének kezelője.

Az előző, 103. oldalon kezdődő 1741. január 20-ai csíkszépvízi gyűlés harmadik és egyben utolsó tárgyalt ügyét a 104. oldalon jegyezték le. Árapataki Geréb Antal perbe hívta csíkszenttamási néhai Abaffi László özvegyét, Boros Annát, azt állítva, hogy néhai urától voltak olyan birtokai, mint Csíkrákoson a Kováts György birtoka és Csíktaplocán a Tekse Szege nevű kaszáló, melyeket Geréb Antal néhai apja szerződéssel adott át nekik. Mivel az örökösök elismerték a felperes igazát, át is adták a rákosi birtokot. A Tekse Szege kaszáló esetében az örökösök a tényleges birtokos ellen kellett volna eljárjon, így tiltakoztak. A felperes erre azt válaszolta, hogy akié a haszon, azé legyen a fizetség is. Az ítélet szerint, mivel néhai Abaffi László minden java az özvegyére és mellette levő gyermekére maradt, első feleségétől való gyermekeinek semmi sem jutott, sőt, meg sem tartotta őket maga mellett, a birtokok utáni három évi jövedelmet és költséget fizesse az alperes a felperesnek, ha további kérdések vannak, intézzék egymás között megtartva az eddigi határozatokat. 

A 105. oldalon a következő, 1741. január 28-ai csíkszépvízi gyűlés három ügyét jegyezték le. Az elsőben Kristály Miklósné hitbérének mennyiségéről határoznak.

A másodikban csíkrákosi Veres András és János perelik becsületsértésért Máthé Györgyné Ilonát, az ítéletet elnapolták: 

„CsíkiRákosi Veres András és János ut A(ctoro)k proclamáltaták az I(nc)tát de eadem Mathe Györgynét Ilonát állítván ellenne, hogy az elmúlt nyáron T(ekintetes) N(emzetes) Cserei János uram kalákájában, de die protestatur, az edgyik A(ctor)t Tolvajnak az másik A(ctor)t Tolvaj Attyájá/únak diffamálta. Ideo aszt kívánnyák, külön-külön homagiumokon convincáltassék érette toties quoties költséginek, fáratságok(na)k refusiójával. Mivel pro Incta nemo Deliber(atum) convincit(ur.) juxta ac-qui(si)t(i)onem Actor(um) Prohibet(ur) eodem die.”

A harmadikban a Csíkdelnén lakó Bánffi Miklós cigány, gr. Királyhalmi Petki Dávid jobbágya pereli delnei Ladó Bartalist harmadmagával, lovának istállóbéli elvesztéséért. Kártérítési ítélet születik. 

A kiállított jegyzőkönyv egy sorozat része, korábban és utána is születtek ilyenek, a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében is található néhány. „Van elődje is, utóda is, van, ami megmaradt, van, amiről tudunk, és vannak olyanok is, amelyek – reményeink szerint – még lappanganak. Ez egy sorozat része, amikor betelt az egyik könyv, nyitották a másikat. Megtudjuk belőlük, hogy ezek a bírói testületek a különböző időszakokban hogyan működtek, kikből állt össze, milyen sűrűn tartották a gyűléseket és hol. Az is kiderül, hogy milyen típusú ügyeket tárgyaltak. Az esetek tárgyalása során sok személynév szerepel benne, és ezek az ügyek általában valamilyen viszonyt is tükröznek, nagyon sok esetben rokonsági viszonyt, mert ugyanabból a családból voltak érdekeltek egy-egy ilyen ügyben.

Természetesen ezekből azt látjuk, ami nem ment könnyen. Mert ahol családon belül meg tudtak egyezni, azok az ügyek nem kerültek ide. Megismerjük továbbá a helyneveket. Ha földbirtokokról van szó, meghatározták, hogy hol találhatóak. Dűlőnevek, településnevek jelennek meg, azon kívül több esetben megemlítik a szomszédokat is. Nagyon sok olyan ügy van, amit nem egy ülésen tárgyaltak, hanem több ülésen keresztül is. Elkezdődött az ügy tárgyalása, kiderült, hogy még tanúkat kell esetleg hívni, azokat a következő valamelyik gyűlésre oda kell rendelni, és megint felvették az ügy fonalát. Tehát akkor is voltak olyan ügyek, amelyek egyből nem oldódtak meg” – mutatott rá Kósa Béla. 

A két oldal eredeti szövegének olvasását és értelmezését a mellékelt átírások és a latin kifejezések magyar nyelvű fordításai segítik.

A protokollumot a látogatók a jegypénztárnál az erre a célra kialakított részen és tárlóban tekinthetik meg keddtől vasárnapig, naponta 9 és 17 óra között.

Múzeumi sztorik: hogy került Erdélybe a doromb?

A közelgő Csíkszeredai Régizene Fesztiválra hangolódva, amelynek a központi témája a természet, ezúttal a doromb kerül a figyelem központjába. A Csíki Székely Múzeumban több, a különböző régészeti ásatások során előkerült dorombot őriznek.

Múzeumi sztorik: a kiváltságos mezőváros

Egy 17. századi levéltári anyagot választott augusztusban a Csíki Székely Múzeum a hónap tárgyának, amely fontos információkat tartalmaz a város történetére, alakulására nézve. Sorozatunk második részében ezt mutatjuk be. 

Múzeumi sztorik: tintaedény iskolakezdésre

Egy írás- és iskolatörténeti tárgyat választottak szeptemberben a hónap műtárgyává a Csíki Székely Múzeumban: az intézmény néprajzi raktárából egy 1783-ból származó csíkvacsárcsi kalamárist emeltek most ki. Folytatjuk a múzeumi sztorik sorozatunkat.