Múzeumi sztorik: tintaedény iskolakezdésre

Péter Beáta 2022. szeptember 07., 18:17

Egy írás- és iskolatörténeti tárgyat választottak szeptemberben a hónap műtárgyává a Csíki Székely Múzeumban: az intézmény néprajzi raktárából egy 1783-ból származó csíkvacsárcsi kalamárist emeltek most ki. Folytatjuk a múzeumi sztorik sorozatunkat.

Múzeumi sztorik: tintaedény iskolakezdésre
galéria
Ezúttal az iskolakezdéshez kötődő tárgyat választottak ki a Csíki Székely Múzeumban Fotó: Gegő Imre

A kalamáris a középkori latin calamariumból képzett szó, és tintaedényt, tintatartót jelent. A calamarium pedig a calamus szóra vezethető vissza, aminek nád, írónád a jelentése. Az írónádat az ókori Rómában az írnok a viaszos tábla megírásához használta, és saját kezűleg vágta meg.

A kalamárisok használatával egyidőben használták a lúdtollat, mint író alkalmatosságot – mutatott rá Málnási Levente néprajzos-muzeológus. Tőle tudjuk, hogy kezdetben a kalamáris egyszerű szarv volt, amelyet az írópolc nyílásába dugtak, de ha az írnok útra kelt, az övére kötött bőrtokban hordta. A kalamárist később az írópultra, íróasztalra feldőlés nélkül állítható formájúra alakították ki.

 

A kalamáris nem csak dísze volt a szobának, hanem komoly leltári értéket is képezhetett – véli Málnási Levente Fotó: Gegő Imre

Az egyszerűbb, népi cserépkalamárisokat ólommázas lapokból formálták meg. Az ilyen tintatartók hasáb vagy szív alakúak voltak. A rézből vagy a főurak számára ezüstből, díszes kivitelezésben készült kalamárist nem házilag készítették, hanem kereskedőktől szerezték be. Ezeket a darabokat már ajándékként is vásárolták. A Nádasdiak 1540–1550-es számadásaiban olvasható: „1545. Septembris. 23. Az nap uöttem asszonomnak eg klamarist Pragaba es eg ollot bele eg forinton es tizen nolcz penzen…” Ilyen módon a kalamáris nem csak dísze volt a szobának, hanem komoly leltári értéket is képezhetett – véli Málnási Levente.

 

A Csíki Székely Múzeum néprajzi raktárában található ólommázas cserépkalamáris 1783-ból származik Fotó: Gegő Imre

Kazinczy Ferenc 1812-ben így írt a kalamárisról: „Fa, szaru és kivált metallicus kalamárist tartani nem kell. A’ fa sokat feliszik, a’ réz vagy vas ’s ezüst kalamáris veressé teszi a’ tintát. Az üveg és porcellán kalamárisnál nincs jobb. Nem issza el a’ tintát ’s el nem rontja.”  Író ember, aki folyamatosan használta ezeket az eszközöket, jobban tudta, hogy milyen anyagból készüljenek, mint az az arisztokrata, aki leginkább ajándékként vásárolta meg.

„A Csíki Székely Múzeum néprajzi raktárában található ólommázas cserépkalamáris 1783-ból származik, Csíkvacsárcsiból. Fodor László egykori tanító adományozta a múzeumnak, valószínű, hogy a Domokos Pál Péter, Vámszer Géza és Nagy Imre által szervezett 1930-as csíksomlyói néprajzi és egyházművészeti kiállítás alkalmából.

A kalamárisokban általában két edény volt, az egyik tinta tárolására, a másik a porzó – ezzel hintették be a frissen írt szöveget, hogy ne kenődjön el. A vacsárcsi kalamáris is kétosztatú, a tetején két, egymástól fallal elválasztott lyuk található, amelyekbe henger alakú, peremes edénykék illeszkedtek, viszont esetünkben már csak a tintásedény van meg, a porzó hiányzik. A kalamárishoz tartozik még egy írónád is. Az edényt nem díszítették különösebben, az előlapján szerepel az 1783-as évszám. A kalamáris használói a helyi iskola mindenkori tanítói lehettek.”

A csíkvacsárcsi kalamáris használói a helyi iskola mindenkori tanítói lehettek Fotó: Gegő Imre
0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.