HIRDETÉS
Ha happy endre számítottál, akkor nem figyeltél eléggé – ez a Trónok harca-nézésének egyik tételmondata, ami már a Sárkányok házára is igaz.
Talán jobb is, hogy a népszerű fantasy-könyvsorozat írója, George R. R. Martin nem a Tűz és jég-saga hatodik kötetén dolgozott gőzerővel az elmúlt tíz évben, hanem – mivel többek között a sorozat utolérte, és túl is haladta az ő sztoriját –,
megírta közben a Westeroson uralkodó Targaryen ház „történelmét”, ami Tűz és vér címmel, különálló regényként került a boltokba, valamelyest csillapítva a könyvrajongók elégedetlenségét.
A nagyon rosszul elsült, könyves alapanyag nélkül készült utolsó két Trónok harca évad-fiaskó után az HBO-nak kapóra jött Martin új könyve, ami ráadásul egy több száz éves időintervallumot dolgoz fel, és rengeteg befejezett történetből áll, vagyis végigveszi a Targaryen-uralmat a Westerost meghódító Aegontól egészen II. Aerys Targaryenig, az őrült királyig, Daenerys apjáig, akinek uralmát Robert Baratheon lázadása döntötte meg, és akivel a királyölő Jaime Lannister végzett.
A párhuzamosan fejlesztetett több Trónok harca-spinoff közül végül a Sárkányok táncaként ismert, a legvéresebb Targaryen időszakról szóló sztorifeldolgozás lett a befutó, ami 170 évvel a Trónok harca eseményei előtt játszódik, és amelyben a Targaryenek kegyetlen polgárháborúja történik. Ebből lett tehát az augusztus 22-én indult, tízrészes Sárkányok háza (House of the Dragon), amely most, október 23-án ért véget, természetesen nem botrány nélkül, ugyanis a szezonzáró epizód már pénteken kiszivárgott és felkerült a torrentoldalakra, az HBO Max nagy bosszúságára.
Korábbi összefoglalóinkban már végigvettük, hogy mi történt a sorozat első nyolc epizódjában, a tetőpont és az igazán nagy fordulatok azonban az utolsó két részben történtek, megalapozva rendesen a következő szezonnak, hiszen egyértelművé vált, hogy
az igazi puskaport, a birodalmat és a Targaryen-uralmat alaposan megtépázó véres összecsapásokat arra tartogatják, és amit várhatóan csak 2024-től láthatunk majd a képernyőn.
A kilencedik rész a „zöldekre” vagyis Alicent és Otto Hightower szervezkedésére összpontosít, akik a király halála után próbálják bebiztosítani hatalmukat azáltal, hogy Alicent fiát, a király meg nem nevezett örökösét, Aegont koronázzák meg Westeros új uralkodójaként. A léha életet élő Aegon azonban látszólag nem akar király lenni, el is tűnik mindenki elől, és az epizód nagyrésze az ő felkutatásával telik, és mivel házon belül Ottónak és Alicentnek is más tervei vannak vele, ezért egymással futnak versenyt „csapataik”. Végül az Alicent-team: Criston Cole és Aemond viszik az anyakirálynő elé a trónörököst, akit így az ő feltételei szerint koronázhatnak meg, miközben a királynő azt is kideríti, hogy a saját apja nem bízik benne, és őt is megfigyelés alatt tartja,
ezt pedig egy nagyon kényelmetlen, lábfétis jelenetben mutatják meg a készítők, amitől emlékezetes marad ez az epizód a szó rossz értelmében.
A másik emlékezetes jelenet a feszült finálé, amelyben a túszként az udvarban tartott Rhaenys hercegnő (Corlys nagyúr felesége) a koronázási ceremónia végén sárkányával feltör az esemény helyszínéül szolgáló sárkányverem padlóján keresztül, és bár megtehetné, mégsem égeti szénné a zöld brancsot, mert felébred benne az anyaság, és nincs szíve a sárkánya tüzes leheletének áldozatul ejteni Alicent királynét és fiát, az újonnan megkoronázott Aegont, emellett
egy háborút sem akart önkényesen kirobbantani, inkább fogta magát és a Sárkánykőn állomásozó Rhaneryához repült, hogy elvigye neki apja halálhírét, és azt, hogy Királyvárban az ő trónigényét semmissé tették.
Az évadzáró pedig már teljes egészében a „feketékre” koncentrál, vagyis arra, hogy Rhaenyra hogyan tudja meg, hogy apja meghalt, illetve hogy mik következtek a királyi udvarban ezután. Persze nem is Trónok harca, jelen esetben Sárkányok háza lenne, ha
megint nem nyomna az arcunkba egy különösen kegyetlen és sokkoló szülés-jelenetet, amelyben a sokk hatására halva születik a hercegnő gyereke, akivel épp várandós volt.
És akkor adódik a kérdés, hogy mit lép válaszul az épp újabb fájdalmakat és veszteségeket átélő hercegnő: férje, Daemon rögtön csatába indulna, és
sárkányaival perzselné fel a trónbitorlókat Királyvárral együtt.
Rhaenyra viszont minden tanácsadójával ellentétben hideg fejjel gondolkodik, és hiába van sárkányos túlerőben, apjához hasonlóan
a békét szeretné fenntartani, és nem zúdítana vérzivatart a birodalomra.
Koronázása szívmelengető jelenetben történt meg, ezt követően pedig a Sárkánykőre érkező, súlyos csatasebéből lábadozó Corlys Velaryon egy rövid hezitálást követően a flottája támogatásáról biztosítja, ahogy felesége, Rhaenys, a sosemvolt királynő is, aki korábban már felperzselhette volna Rhaenyra ellenlábasait.
A frissen megkoronázott királynő úgy dönt, hogy emlékezteti szövetségeseit arra, hogy rá esküdtek fel, amikor apja megtette őt a trón örökösének, és hollókat küldene a hozzá hűséges házak uralkodóihoz, ám legnagyobb fia, Jacaerys azt javasolja, hogy
inkább őket küldje követként sárkányháton, mert egyrészt gyorsabb, másrészt tekintélyt parancsolóbb.
Így őt küldik északra az Arrynokhoz és a Starkokhoz, míg öccse Lucerys, a Velaryon ház örököse, és Hullámtörő leendő ura egy közelibb célt, Viharvéget kapja, hogy Borros Baratheon nagyurat nyerje meg anyja, a királynő ügyének.
Igen ám, de Lucerys ott találja Aemondot Vihargvégen, aki szintén sárkányháton, a hatalmas Vhagar hátán érkezett, és aki meglátja a lehetőséget, hogy a szemet-szemért alapon Lucerys szeme világát vetesse, aki miatt gyerekkorukban félvakon maradt.
Borros nagyúr hallani sem akar semmiféle megtorlásról Viharvég falain belül, ahogy Rhaenyra ajánlatát sem veszi komolyan, mivel fia még házassági ajánlatot sem tud tenni valamelyik lányának, Aemonddal ellentétben. Lucerys visszasiet a sárkányához, és menekülőre fogja, míg Aemond üldözőbe veszi őt Vhagarral. Az erőviszonyok egyértelműen kiegyensúlyozatlanok:
Lucerys sárkánya eltörpül Aemond hatalmas bestiája mellett, ám a macska-egér üldözést követően a kis sárkány nem hagyja magát, és megvadulva tűzzel pörköl oda az őket üldöző Aemondéknak. Emiatt Vhagar is megvadul, és gyakorlatilag kettéharapja a kis sárkányt a lovasával együtt.
És bár nem ezt akarta, így ölte meg Aemond Luceryst, Rhaenyra másodszülött fiát. Az ezt követő, és egyben utolsó jelenetben Rhaneyra tudomást szerez erről, és könnyes szemmel, bosszúra éhesen néz bele a kamerába, és ezzel tudjuk, hogy elkezdődik az elkerülhetetlen, a polgárháború a zöldek és a feketék között, amelynek kibontakozását, csak a következő szezonban fogjuk látni, és amelyet az író így vezetett fel a könyvben (igaz, hogy ott Viserys halála után):
„Then the storm broke, and the dragons danced.” (Ezután kitört a vihar, és a sárkányok táncra keltek).
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
