Gagyi Dénes hétéves korában kezdett el hegedülni, de nem volt sikerélménye.
– elevenítette fel, amikor alsósofalvi műhelyében meglátogattuk. A gitár irányába kamaszkorában fordult az érdeklődése, autodidakta módon tanult gitározni, majd a kottaolvasást is elsajátította. „1998-ban a katonai sorozáskor a székelyudvarhelyi művelődési házban becsöppentem az előadóterembe, ott zajlott épp egy klasszikus gitár fesztivál, és én ott hallottam először élő klasszikus gitárzenét. El is aludtam a szép muzsikára, és annyira megfogott, hogy elhatároztam, ezt akarom játszani én is. Így 2000-től a csíkszeredai Művészeti Népiskolánál Nagy Lóránttól és Dósa Lászlótól tanultam klasszikus gitárzenét” – mesélte. Mint kiderült, a régizenével még a középiskolában találkozott, ott hallott először reneszánsz muzsikát. De kamaszként a blues, a rock iránt érdeklődött, még zenekart is alapított.
A későbbiekben a különböző hangszerek kerültek az érdeklődése középpontjába, s mint mondta, ha valami megtetszett, az kellett neki, megvásárolta, és szépen gyarapodott a gyűjteménye. Így kezdett játszani mandolinon, bendzsón, ukulelén, údon, de még didzseridun is – a többi mellett.
„Eljutottam a citeráig, és szerettem volna készíteni egyet. Itt a faluban Bokor Tibor szervezett egy gitárfesztivált, és meghívta Lőrincz György vásárhelyi historikus hangszerkészítőt. Találkoztam én is vele, bemutatta nekem a hangszert, játszott rajta, és kérte, ha tudok, szerezzek neki szilvafát. Gondoltam, hogy nekem van egy csomó apró hangszerem és azokat meg kéne javítani, elmegyek Vásárhelyre, lesz valami. Elmentem hozzá, felvittem a hangszereket, kérdezte, mi ez a sok hangszer, ki játszik rajtuk? Mondtam, én. Játszottam is neki valamit a mandolinon. Így kezdődött az ismeretségünk. Aztán amikor mentem a hangszerek után, Gyuri bácsi mutatott egy lantot, hogy ez a világ legszebb hangszere. Leült s játszott, s azt mondta, hogy aki lanton játszik, annak mindig tavasz van.”
Gagyi Dénes nagy szeretettel beszél mindegyik hangszeréről. S noha citerát még nem, de Lőrincz György tanítása nyomán számos hangszert készített már.
Türelem, hozzáértés, a hangszer szeretete – ennyi kell „csupán”.
Mint kiderült, ő maga alakítja és faragja ki a mintázatokat, rozettákat is, hiszen annak idején fafaragást is oktatott, ért hozzá. „Ezért tudom készíteni is, mert valami köze kell legyen az embernek a fához. Annak idején a régizenét átélték, táncolták, énekelték, megélték. Nem voltak művészek, zenészek voltak. A régizenéhez csendes környezet kell, a közönség is csendes kell legyen. Ez egy kifinomult zene. Itt nincs siker, nincs önmegvalósítás, pénz sincs, villogás sem, magunkat próbáljuk gyógyítani. Mert azt mondta valaki, hogy gyógyító vagyok, ő, amikor hallja, gyógyul a zenével. Mi magunkat is gyógyítjuk. Amikor zenélünk, mint a hegymászók egy út után, visszatérünk, és amit lerombolt a külvilág, azt visszaépítjük belülről.”
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.