HIRDETÉS
A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem filológia szakán román nyelvtanári diplomát szerzett Țica Beatrice egy ideig óvónőként, majd szerkesztőként dolgozott, mígnem
17 évvel ezelőtt a négygyerekes család újratervezte életét.
Az ipari alpinistaként dolgozó férje is támogatta felesége elképzelését abban, hogy hagyják hátra Nagyváradot, és telepedjenek ki falura. A méhészkedésbe kezdő Bea asszony előbb Nagyváradtól negyven kilométerre talált egy olyan helyet, ahol kaptárait biztonságban tudhatta, de a napi ingázás nem bizonyult jó elképzelésnek, ezért úgy döntöttek, hogy a Hegyköz vidékén található Siterbe költöznek.
A 15 évvel ezelőtt meghozott döntés jó befektetésnek bizonyult: a mára százcsaládos méhállománnyá fejlődött gazdaság biztos lábakon áll, termékeit pedig elkapkodják a vevők.
Késő délután érkezem Siterbe, de még van annyi időnk, hogy napvilágnál Bea asszony terepjárójával kimenjünk az egyik méhtelepre. Összesen három van, amiből az egyik a ház mögötti telken meghúzódó kaptárak telephelye. A legoptimálisabb megoldás arra, hogy itthoni környezetben jól kihasználják a falu méhlegelőit.
Siter határában szép akácos erdő húzódik, az első nagyobb mézhordás innen indul. Utána kezdődik el a vándoroltatás: az első állomás egy Kolozs megyei akácos, de Bea asszony arra törekszik, hogy lehetőleg a környék településeit ne hagyja el. A közelebb fekvő Érmihályfalva szomszédságában található akácerdők túlzsúfoltak, emiatt egyre több a feszültség a méhészek között, ezt elkerüli. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Gasztró mellékletében.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
