Házsongárd: Európa egyik legrégebbi, ma is működő sírkertje

Liget 2019. november 07., 14:12

Nem csak Kolozsváron fogalom, hanem mindenütt, ahol magyarok élnek, és nem csak Erdélynek, hanem Európának is egyik legrégebbi, ma is működő sírkertje a mintegy öt évszázad régiséggel büszkélkedő Házsongárdi temető. A kolozsvári sírkertet a magyar állam segítségével szépítik – olvasható az Erdélyi Napló e heti számában.

A Házsongárdi temető napjainkra az erdélyi magyar írók és költők szimbólumává lett Fotó: Nánó Csaba

A kolozsvári Házsongárdi temető a magyar művelődéstörténet nagyjainak nyughelyeként páratlan értékű: Kós Károly, Reményik Sándor, Szenczi Molnár Albert, Apáczai Csere János, Dsida Jenő, Brassai Sámuel, Misztótfalusi Kis Miklós, Janovics Jenő – csak néhány „óriás” kiragadva a hosszú sorból. Napjainkra az erdélyi magyar írók és költők szimbólumává lett, állagmegóvása komoly erőfeszítésébe kerül a nevét viselő alapítványoknak és közcélú egyesületeknek.

Házsongárd Európa egyik legrégebbi temetőjeként nemcsak a sok évszázados magyar írásbeliség nagyjainak végső nyughelye, de az egykori békés együttélés mintapéldája az utókor számára. Sok évszázad síremlékeinek stílusa, valamint az erdélyi temetkezési szokások hűen tükröződnek a hajdani Kolozsvár déli városfalaitól emelkedő dombocskán elterülő romantikus temetőkertben.

A magyar állami segítséggel felújított Bánffy-kripta Fotó: Nánó Csaba

A temetőt lombos-lugasos-dinnyeföldes domboldalon 1585. május 11-én alapította Kolozsvár városa a pestisjárvány kezdetén. A fekete halál oly mértékben szedte áldozatait, hogy az akkor kijelölt terület kicsinek bizonyult (a mai halottaskápolna környéke), így déli irányban terjeszkedett tovább. Felekezetre, nemzetiségre és vagyonosságra való tekintet nélkül temethetett ide bárki. Köztemetői szerepet ellátva kiterjedésének határát 1830 körül érte el, ösvényei, útjai spontán módon alakultak ki. Első rendezésre a 19. század végén szorult, a gazdátlan sírköveket ekkor kiemelték, átfaragták. Területi egységei a frissen hozzá kapcsolt területeken a szász (nyugaton) és a zsidó (keleten) temetőrész. A temetőkert minden valószínűség szerint ma több százezer elhunyt „lakhelye”.

Noha a városi közgyűlés már 1892-ben megállapította, hogy „a jelenlegi köztemető annyira túlzsúfolt, miszerint közegészségi és közrendészeti tekintetekből továbbra már nem használható”, és 1893-ban már nem engedélyezték új sírok ásását, ma is ide és a tetején megnyitott új temetőben temetkeznek. Az újban az 1970-es években a sírok közti utakat is eladták sírhelynek. És ezzel elkezdődött a több évszázados sírkert hanyatlása…

Turisztikai jelentősége mindig is volt a kolozsvári sírkertnek, és az utóbbi években ez jelentős mértékben megnőtt. A Határtalanul program keretében sok magyarországi iskolás látogat el a Házsongárdba, ugyanakkor sokan összekötik a temetőlátogatást a csíksomlyói pünkösdi úttal.

Dsida Jenő síremléke. A rengeteg nemzeti színű koszorú jelzi, hogy magyar turisták ezrei róják le kegyeletüket a Házsongárdi temetőben Fotó: Nánó Csaba

A Házsongárd addig lesz a miénk is, amíg vigyázunk rá. Helyettünk senki sem gondozza majd őseink sírjait, és – ahogyan Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány vezetője is felhívja a figyelmet –, ha minden látogató egy gyomot kitépne, mindjárt szebb lenne Európa egyik legnevezetesebb sírkertje – hangsúlyozza Nánó Csaba, a cikk szerzője.

Történetéről, valamint az 1999-ben létrehozott Házsongárd Alapítvány munkájáról bővebben a Székelyhon és a Krónika napilapok mellékleteként megjelenő Erdélyi Napló november 7-ei számában olvashatnak.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat