HIRDETÉS
Elképzelhető, mekkora volt a riadalma annak a csíkszentmártoni fiúnak, aki
a családi telken egy ülepítőgödör ásása közben a csákányával belevágott egy kőlapba. Az édesapja azonnal értesítette a rendőrséget, és a faluban elterjedt a hír, hogy Szentmártonban gyilkosság történt.
Miután az illetékes szervek megállapították, hogy egy régi sírról és vázról van szó, értesítették a Csíki Székely Múzeumot. „A múzeum munkatársai kimentek a helyszínre, és megállapították, hogy egy régi vázról van szó. Akkor már látható volt egy kőkazetta egyik oldala, így mélyítették a gödröt, hogy feltárják a teljes sírt, lefotózták, kiásták a vázat és behozták a múzeumba. A sírban egy zsugorított váz volt, és mellette találtak egy övcsatot” – magyarázta Kosza-Bereczki Judit, a Csíki Székely Múzeum régészeti gyűjtemény kezelője.
Mint kiderült, a feltárt temetkezési hely egy bronzkori, kőlapokból kirakott gömbamforás sír. És noha itt nem került elő kerámiaanyag, a megtalált övcsat motívumai hasonlítanak a gömbamforás sírokban talált anyagok motívumkincséhez. A sírba egy húszas évei elején járó férfit temettek, akinek a derekát egy valószínűleg bőrből készült, két végét csontból kialakított, csattokkal összefogott szíj ékesítette. A vázból és vésett motívumokkal díszített szíjvégekből vett minta alapján Debrecenben végeztek szénizotópos vizsgálatot, eszerint Kr. e. 2900-2600 között kerülhettek a földbe.
A régészeti gyűjtemény kezelője hangsúlyozta, a Csíki-medencében nem került elő még ilyen.
Puskás József régész kiemelte, Kr. e. 3000 környékén egész Kelet- és Közép-Európában olyan változások mentek végbe, amelyek nagyban befolyásolták a történelem további menetét. „Egy sztyeppei eredetű, a Dél-Urál és a Volga környékéről érkező népesség tűnt fel, melynek hatására teljesen átalakultak az addigi temetkezési szokások. Ekkor terjedtek el a kőlapokból kialakított, az úgynevezett kőszekrényes sírok, amelyekbe zsugorított helyzetben, magzatpózban fektették halottaikat, majd föléjük gyakran több méter átmérőjű halmot emeltek. A halomsírok minden bizonnyal egy-egy közösség kiemelkedő tagjainak készültek.” Rámutatott, a szentmártoni sírban talált övszíjvégek formai jegyei a mai Észak-Moldva és az attól még északabbra fekvő Podólia területén élő korabeli közösségek tárgyaival mutatnak rokonságot.
Kosza-Bereczki Judit elmondta, érdekessége a leletnek, hogy a viselője nagyon fiatalon került vezető pozícióba, mert ilyen típusú övszíjvégeket csak ilyen személyek hordhattak. „A másik érdekessége, hogy nem találtunk olyan információt, amelyből kitűnik, hogy ezt hogyan használják. Ezért Burján Zsolt régésszel megvizsgáltuk az övszíjvégeket. Mivel az öv szerves anyagból volt – bőr vagy textil, de valószínű, hogy bőr – , ez lebomlott. Burján Zsolt készített két rekonstrukciós rajzot: az egyiken egyben van az öv, és úgy ágazik el a bőr, a másik variáns a dupla bőröv, és úgy kapcsolódik bele az övszíjvégekbe.” Hozzátette, nem tudni, hogy melyik változatot használták, viszont a használati nyomokon, a kopásmintákon látszik, hogy honnan volt meghúzva az övszíjvég.
„Hogy a Csíkszentmártonban eltemetett fiatalember milyen nyelven beszélt, az talán már soha nem derül ki, azonban hátrahagyott javai egy olyan világról árulkodnak, amelyben a feltűnő, ritka viseletek és tartozékaik is szerepet kaptak. A temetkezés jellege is arra utal, hogy egy olyan személy került a sírba, aki fiatal kora ellenére a társadalom kiemelkedő tagja lehetett. Elképzelhető, hogy sírja fölé halmot is emeltek, ami az évezredek során teljesen lepusztult” – magyarázta Puskás József.
A vázat a kétezres évek elején már megtekinthették a múzeumlátogatók egy kiállítás keretében, a szentmártoni lelet a novemberi Márton-naphoz kapcsolódóan került most újra a figyelem központjába.
Az övcsatot a Csíki Székely Múzeum jegypénztáránál az erre a célra kialakított részen és tárlóban lehet megtekinteni.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
