HIRDETÉS
Már nem sokkal a vérengzést követően a Madéfalván közösen eltemetett mintegy negyvenöt, jórészt háromszéki áldozat sírhantján az osztrák hatóságok által állítatott emlékjel hirdette a „székelyek megtört büszkeségét” („Domita Siculorum superbia hic jacet”).
A madéfalvi veszedelem és az emlékműállítás történetét 1906-ban feldolgozó dr. Balló István szerint a fejfa hátoldalára később valaki ráírta:
Mondd el hóhérunkra a CIX. zsoltárt.” Ez aztán a Székelyföldön 1783-ben átutazó II. József császárnak is megütötte a szemét, és elrendelte az eltávolítását.
Helyébe 1789-ben (Ballónál 1769-es évszám szerepel) a nagyajtai Cserey Zsuzsánna állíttatott keresztet az akkor már Vészhalomnak nevezett helyen, aztán 1878-ban Részeg András és felsége, 1885-ben pedig Szabó Péter „Jézus tiszteletére és a veszedelemben elhaltak emlékére”.
Nagy Imre, a csíksomlyói gimnázium tanára már 1861-ben azzal a céllal szerette volna megírni a siculicidium történetét, hogy annak bevételét egy, az áldozathozatalhoz méltó emlékmű felállítására fordítsák, de a környékbeli ifjúság kezdeményezése is csírájában elhalt.
Később bálok, mulatságok révén igyekeztek a szükséges anyagiakat előteremteni, de
1893-ig nem egészen 144 korona gyűlt össze, ami a később több mint tízezer koronára rúgó kiadások igen csekély töredékét jelentette.
Ehhez a következő öt évben a csíkszeredai műkedvelő társulat további több mint 600 koronával járult hozzá. Ekkor már – 1891 óta – 171 tagú emlékműbizottság is működött a csíkszeredai D. Orbán Gyula orvos kezdeményezésére, Benedek István 1848–49-es honvéd hadnagy elnökletével, és egyre eredményesebben.
A Györgyjakab Márton által ingyen kinyomtatott gyűjtőívek folytán
1897 őszéig 7400 korona gyűlt össze,
így a bizottság megtarthatta az emlékmű elkészítését célzó első – igaz, eredménytelen – versenytárgyalását.
Nemcsak Csíkszék és Háromszék majd minden települése adakozott, az egyszerű emberek nem egyszer tojás vagy gabona formájában, hanem az ország számos városa, vármegyéje is. Némelyek sajátos módon segítették az ügyet, például
a madéfalvi vasúti állomás főnöke, Alsó Béla az állomás területén befogott kóbor marhák utáni bírságdíjakat szolgáltatta be az emlékmű javára.
Némi üröm is vegyült azért az örömbe, mert a madéfalviak csak pénzért voltak hajlandók 1200 köbméter földet a helyszínre hordani.
Időközben az akkor már Budapesten élő, de csíkszeredai származású Tamás József építészmérnök, értesülvén szülőföldje akciójáról, már 1892-ben felajánlotta, hogy díjmentesen elkészíti a majdani emlékmű tervét, és két évvel később le is tette a bizottság asztalára.
A gyergyócsomafalvi Köllő Miklós is ingyen engedte át a fehérgyházai honvédemlékmű turuljának mintáját, és kieszközölte, hogy öntéssel és szállítással együtt ne 1600, hanem csak 600 koronába kerüljön. „Amennyire lehetséges, magam is nagyon szeretnék székely véreink emlékének kivitelére, ha anyagi áldozattal nem tehetem is, legalább munkámmal részt venni, mivel művészetem maradandó emlékeképpen úgy sem lesz más alkalom szülőföldemen valamit hátrahagyni” – írta az akkor már neves szobrászművész, aki nem sokkal később, 1900 szeptemberében önkezével vetett véget életének, nem bírván elviselni két kiskorú gyermeke elvesztését. Alig 38 éves volt…
Zakariás Lukács szépvízi birtokos is ingyen, illetve a családjáért évente mondandó megemlékező mise ellenében engedte át az emlékmű felállításához szükséges 400 négyszögöl területet, falustársa, Szász István építész pedig 8000 koronáért vállalta az elkészítését 1898 márciusában, a turul és az emléktábla kivételével.
Az 1898-as esztendő végére már a 260 cm szárnyfesztávolság, a budapesti Gladenbeck H. és fia által kiöntött turul is a helyére került,
a márvány emléktáblát az ugyancsak budapesti Sántha Nándor vésnök készítette el 1899-ben 550 koronáért. Ez eredetileg rózsaszínű volt, a szoborbizottság azonban úgy vélte, a fekete szín jobban illene, ezért lefestették. (Később eltávolították a festékréteget, a tábla így visszanyerte eredeti színét.) A felirat prózai részét dr. Szádeczky Lajos kolozsvári egyetemi tanár szövegezte meg, a verset a fentebb is említett dr. Balló István.
Az emlékmű felavatása azonban még hosszú éveket váratott magára, mert 1899-ig csak 9470 korona gyűlt össze, a kiadások pedig 10 700 koronára rúgtak, és
a hiány rendezéséig a hatóságok nem engedtek a negyvennyolcból.
(Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy ezt a szabályt napjaink számos beruházásánál is ildomos lenne alkalmazni!) Az adakozási kedv pedig olyannyira megcsappant, hogy 1904-ben új intézőbizottságot kellett létrehozni Csíkszeredában.
Végül sikerült még 1436 koronát összeszedni, így a bizottság felkérhette Csík vármegye törvényhatóságát az avatóünnepség megszervezésére. Ez „1905. október 8-án több ezer ember jelenlétében oly fénnyel tartatott meg, mely méltó volt magához a vármegyéhez s méltó az ártatlanul lekaszabolt vértanúk emlékéhez”.
A Csíki Lapok tudósítója imigyen fogalmazott: „Végre nekünk is van, e megyének egy szomorú kálváriája, hova imádkozni járhatunk, hol levett kalappal esküdhetünk meg porló őseink szent emlékére, hogy ha kell mi sem leszünk, ti dicső elődök, hozzátok méltatlanok… A vén Hargita szomorú ködbe borult az ünnep reggelén, maga a természet is velük tartott, az is gyászolt, ünnepelt.”
A hosszú órákat felölelő eseményen az ozsdolai születésű, életét 1951-ben Kézdivásárhelyen befejező Zsögön Zoltán, a csíksomlyói gimnázium akkor huszonöt éves tanára is elszavalta az erre az alkalomra írt, Bíborban rejtőző porkoláb című ódáját.
Habsburg-ellenes sorai miatt rövid időn belül letartóztatták, és felségsértésért perbe fogták
– Majláth Gusztáv erdélyi püspök közbenjárásának köszönhette, hogy végül nem került börtönbe.
1913. július 25-én villám csapott az obeliszkbe. Felső részének helyreállítása mintegy 400 koronába került, ami Bíró Ferenc madéfalvi plébános Csík vármegye községeihez intézett felhívása eredményeként gyűlt össze. A világégések során több puskagolyó is eltalálta, összeillesztései megnyíltak, madarak költöztek bele. Legutóbb pár évvel ezelőtt restaurálta Kolozsi Tibor szobrász.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
