Szigethi Gyula Mihály, a „Jádzó-Szín” létrehozója

Ha valaki egyszer megírja a székelyudvarhelyi színjátszás történetét, egészen biztos, hogy Szigethi Gyula Mihály neve abban a könyvben vagy tanulmányban szerepelni fog.

– írta Szigethi Gyula Mihály. Tudjuk azt, hogy 1801. szeptember 10-én a székelyudvarhelyi református kollégiumban „theatrum” nyílt, az első bemutatott darab a Matskási Júlia című darab volt, ami Dugonics András Arany percek című regényének színpadi változata volt. A kezdeményezője, Szigethi Gyula Mihály egyik tanítványa, Fogarasi Sámuel szerint már Marosvásárhelyen, diákkorában szerepelt színpadon, ott jegyezte el magát a színjátszással.

Szigethi ott is született 1758-ban, szegény családban, édesapja foltozó csizmadia volt. A vásárhelyi kollégiumban volt diák, majd ugyanott diáktanító, 1786-ban pedig a marburgi egyetemre ment tanulni – úgynevezett peregrinus diák volt tehát ő is, akárcsak korábban olyan nagy nevek, mint Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós vagy Bod Péter. Marburgban Szigethi teológiát és történelmet hallgatott, két év múlva a göttingai egyetemre került. Közben gróf Bethlen Sándor lett a pártfogója, az ő kérésére Stuttgartban is tanult, majd 1789 őszén került Bécsbe. Ekkor már hívták az udvarhelyi kollégiumba tanárnak, de akkor ez még nem valósulhatott meg.

Miután hazatért, nem pap, hanem házitanító vált belőle, Nagyszebenben Bethlen gróf gyerekeit oktatta, majd másik pártfogója, Teleki József küldte Bécsbe, hogy ott sógorának gyerekeit tanítsa. 1796-ban hazatért, pártfogója abban az évben elhunyt, Szigethi pedig házitanító lett Kutyfalván, de csak néhány hónapig, ugyanis 1797 elején ismét meghívást kapott az udvarhelyi kollégium katedrájára.

Az iskolában filozófiát, történelmet, irodalmat, illetve francia, német és görög nyelvet oktatott, de igen jelentős szerepe volt az iskolai színjátszás meghonosításában is:

„…theátrumot állítottam fel a kollégyom belső udvarán…” – írja az élete végén papírra vetett önéletírásában. A tanítás és a színjátszás szervezése, az iskoladrámák írása mellett igen jelentős helytörténeti munkássága is, hiszen Székelyudvarhely, valamint a kollégium történetéről is írt, de oktatással kapcsolatos meglátásait is papírra vetette. 1823-ban nyugdíjba vonult, élete utolsó szakaszában is sokat írt.  

„Polihisztornak nem nevezhetjük, de mint költő, író, dramaturg, nyelvész, történész, irodalom- és társadalomkritikus, filozófus, pedagógus, természetfigyelő, mindenképpen figyelemre méltó” – írta róla tanulmányában Róth András Lajos, a Tudományos Könyvtár munkatársa, ez a könyvtár ma összesen 37 kéziratban megmaradt kötetét őrzi.

Szigethi Gyula Mihály munkásságával, jelentőségével több történész is foglalkozott eddig, közülük Csáki Árpád közölt tanulmányokat az Örökségünk folyóiratban és az Areopolisz tanulmánykötet-sorozatban, illetve utóbbiban Róth András Lajos, a székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár munkatársa vette számba a fennmaradt Szigethi-féle kéziratokat. Százszor-Szép című színdarabjának részletes elemzését, valamint hely- és művelődéstörténeti jelentőségéről a Székelyudvarhely művelődéstörténete című alapműben olvashatunk – ez szerzője, Hermann Gusztáv halála után öt évvel, 1993-ban jelent meg először, majd 2015-ben jelent meg ennek bővített, kiegészített kiadása. (Mindhárom forrást felhasználtuk cikkünk megírásakor.)

Szigethi Gyula Mihály sírja az udvarhelyi belvárosi református temetőkertben van. A kollégium más nagy alakjainak, Haáz Rezső és Magyarósi Szőke József síremlékei is a temető felső részében vannak – ezektől még fennébb kell menni, a garázsok és a lakótelep irányába, ahol a nem sorban levő sírok között imitt-amott egy-egy nagyon régi (ez a temető legrégebbi része), néha bedőlt sírkő is van. Közülük az egyik a neves professzoré.