A torkosság, az iszákosság, a bujálkodás időszakának végéhez közeledünk

– A Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében idén 33. alkalommal lehetünk szemtanúi a Hargita Megyei Farsangbúcsúztatónak. Ám ezt a néphagyományt már a rendszerváltás előtti időkben is – ahogy tudták, de – megtartották. Sőt, még a világháború körüli időszakból is vannak feljegyzéseink a farsangtemetésről. Lehet tudni azt, honnan indul ez a népszokás?

– A farsangi időszak jellegzetessége a maszkurázás, alakoskodás. Ennek gyökerei az antik kultúrában, ókori színjátszásban lelhetők föl, gondoljunk a Dionüszosz-ünnepekre. Hajdani kultuszokból, rítusokból fennmaradó elemek lelhetők fel a mai farsangi játékokban is. Az ősi azték, egyiptomi kultúrákban az állati maszkok segítségével az istenségeket jelenítették meg, kapcsolatot teremtettek a démonok világával. Vagy gondoljunk az ókori bőség- és termékenységvarázsló rítusokra, amelyeknek nyomai szintén megtalálható a farsangi játékok tavaszváró, téltemető funkciójában.

Ha történeti adatokat keresünk, az oklevelek alapján a 15-16. századból maradtak feljegyzések Mátyás király, II. Lajos király udvarából. Brandenburgi Katalin, Bethlen Gábor felesége holmijai között három láda farsangi maskaráról számolnak be. Ami a nép farsangolását illeti, a legtöbbet idézett feljegyzés a Temesvári Pelbárté, aki egyházi íróként jegyzi egyik latin nyelvű prédikációjában a XV. században:

A 15-17. században az egyházi íróktól főleg elítélő és tiltó szövegek formájában van adat a farsangról.

– Mi volt a legfőbb oka annak, hogy a Hargita Megyei Kulturális Központ a háttérszele lett ennek a népi hagyományőrzésnek?

– Másképp nevezném. Az intézmény szakmai koordinátora és kezdeményezője a megyei szintű találkozónak. Látva, hogy a rendszerváltás után egyre több faluban felelevenítik a régi szokást, megyei farsangbúcsúztatóra hívtuk azokat a csoportokat, amelyek otthon, a saját közösségükben tartják a farsangtemetést. Ezzel természetesen egy más kontextusba kerül az egész: a fesztiváljellegű esemény alkalom a találkozásra, de legfőképpen egy kiemeltebb szintű megmutatkozásra, a résztvevő települések és a megye büszkeségévé vált.

A rendszert úgy dolgoztuk ki, hogy a helyszín évről évre változzon, így a kaláka logikája működik, amit mindenki ért és ismer.

Tartjuk egymással a kapcsolatot, találkozót, kiértékelőt, néprajzi előadásokat, tanulmányi utat szervezünk, fontosnak tartjuk, hogy legyen rálátásuk a résztvevőknek, hogy mi a szokás gyökere, jelentősége. Közösségépítő ereje van, ugyanakkor a térségünkről alkotott képet is meghatározza. Már csak az egyre nagyobb turistaérdeklődést kellene úgy fordítani, hogy az haszonnal is járjon.

– Talán azt érdemes leszögezni, hogy a farsang farka menete minden településen más és más. Barabás László a Farsangtemetés a Sóvidéken című könyvében éppen erre mutat rá. Hogyan tudnak a közös farsangtemetések jól működni?

– Ezeken a találkozókon minden résztvevő csoport egy kijelölt útvonalon vonul végig, annak a falurésznek játszik, ahol őket vendégül fogadják. Természetesen ez egy más helyzet, mintha otthon, a falubeliek előtt mondanának ki, figuráznának ki közismert dolgokat. De a humor nagyon jól működik, készülnek is helyi témákkal, amelyek a közbeszédben, akár a sajtóból ismertek. Mindig van üzenet, kapcsolat, odaszólás, kommunikáció egy vendégcsoport és a helyiek között, sokszor szépen ritualizált módon: beköszönés, elköszönés formájában. Párhuzamosan zajlanak ezek a falu különböző pontjain, aki szerencsés, több csoportot is meg tud nézni. A csoportok nagyon büszkék a saját szokásukra, érzékenyek is arra, hogy néhány elemet, figurát el ne csenjenek mások.

– Melyek azok a szimbólumok (szerepek), amelyek nélkül nem lehet elképzelni a farsangbúcsúztató menetét?

– Egy kis képzelőerő kell most, hogy magunk előtt lássuk a régi fonók világát, amelyekben zajlik a munka mellett a mókázás. Maszkurák, állatalakoskodók, ijesztő és vicces figurák jelentek meg a fonókban, ezekre ma is sokan emlékeznek az idősebbek közül. Ezek a figurák aztán megjelennek a farsangtemetési felvonuláson.

A megyei találkozón többféle figurát látunk, minden falunak megvannak a sajátos alakjai, de tudni kell, hogy ezek az egész magyar nyelvterületen megtalálhatók.

Erdélyben jellemzőek az ítélkező játékok, az állatvásárok: a bika, a tehén, s ehhez a vásár szereplői. Az áltemetés típusú színjátékban a pap, kántor, siratóasszonyok, részeges komák, a főszereplő a szalmabábu, amely régebb szalmával kitömött ruhájú élő ember is lehetett. Az álesküvőben a menyasszony és vőlegény, násznép. Konc király és Cibre vajda két szimbolikus figurája a farsangnak, őket a mondákból is lehet ismerni, húshagyókedden megmérkőznek. A hamubotosok hamuval megtöltött zacskóval szaladgálnak. A menethez jellegzetes figurák csatlakoznak, orvos, borbély, köszörüs, kereskedő, rendőr, erdész, megesett lány, bolondkerék... csak néhány hirtelen. A halál már a középkor óta elmaradhatatlan figurája a farsangnak, az ördög pedig a rossz, a bűnös viselkedés jelképe. Az aktuális politika is hordozza a megjelenjő figurákat, a bányászok a bányászjárás idején jelentek meg, a pékek a ditrói pékség konfliktusa idején.

– Az idei farsangtemetés házigazdája Gyergyóremete. Mire lehet számítani?

– 2011-ben volt már egy megyei találkozó Gyergyóremetén, és most ismét rákerült a sor. Március elsején, szombaton 11 órakor lesz a Balás Gábor Művelődési Ház előtt a megnyitó, azt követően indulnak el a csoportok a kijelölt útvonalakon. Mindegyik csoport két helyen adja elő a játékát, ahol a helyiek megvendégelik a szereplőket. Visszatérve tánc és mulatság lesz a Közösségi Ház előtt. Gyergyóremete híresen jó vendéglátó falu, erős közösség, tudom, hogy házigazdaként nagyon sok saját erőforrást megmozgatnak, és bízom benne, hogy maradandó élmény lesz minden résztvevő számára.