Nem hibátlan, de így is a legjobb játékadaptáció lett a The Last of Us sorozatverziója

Pedro Pascal és Bella Ramsey egy ideig nem kell szerepekért kuncsorogjanak Hollywoodban. Mindkettejüket a Trónok harcában tett rövid, de annál emlékezetesebb szerepeik (Oberyn Martell és Lyanna Mormont) tette igazán emlékezetessé a széles nyilvánosság számára, ám igaz, hogy

Pascalnak több lehetősége volt kibontakozni nagyköltségvetésű produkciókban a Trónok harca után is, mint gyerekszínész-partnerének, hiszen ott volt még neki a Narcos, A mandalóri, a Wonder Woman 1984, hogy csak a legismertebb szerepeit említsük.

A napjaink egyik legfelkapottabb színészévé vált Pedro Pascalt az internet népe is imádja, és aktuális sorozatszerepei, a The Last of Us és A mandalóri kapcsán megy is a poénkodás, hogy ő az, aki tökéletes a „megtört apakarakterek” eljátszására, akinek az a küldetése, hogy „gyerekét” eljuttassa A-ból a B-pontba. Merthogy nagyon lecsupaszítva ez a lényege az egy hete véget ért, HBO posztapokaliptikus sorozatnának ahogyan a Disney Plus-on a harmadik évadához érkező Star Wars-kalandnak is, amikben

Pedro Pascal egy-egy apa-figurát játszik, aki a szállítmányként rásózott gyereket kell megóvja, és biztonságba juttassa vagy páncélos sisakos renegátként, hol az apokalipszis kitörésével a lányát elveszítő megtört emberként.

Mi ez a The Last of Us, és mitől ekkora nagy szám?

Túlzás nélkül a világ egyik legjobb videójátéka, és az egyik legjobban megírt és kidolgozott történet, amit interaktív módon lehetett eddig „fogyasztani”. Január közepétől azonban nem csak a videójátékos-közösség kiváltsága ez a nagyszerű történet.

Napjaink két népszerű sorozatának sztárjaként érthető, hogy az internet is felkapta Pedro Pascalt, aki tényleg egy nagyon karizmatikus és tehetséges színész, és a való életben is egy nagyon is szerethető figura. A The Last of Us sorozatadaptációjának készítői is őt találták a legalkalmasabbnak arra, hogy eljátssza a videójátékból már ismert, mogorva és magánakvaló Joelt, aki a rábízott Ellie hatására formálódik teljesen más emberré. Bella Ramsey pedig a másik telitalálat volt a cserfes, nagyon hányattatott sorsú Ellie szerepére, akinek fogalma sincs az apokalipszis előtti világ működéséről, és egyfajta csodabogárnak számít a gombafertőzéssel szembeni immunitása miatt.

Az ők, valamint a játékot is készítő, Neil Druckman, valamint a Csernobil-minisorozattal ismertté vált Craig Mazin vállára nehezedett az, hogy milyen adaptáció készülhet minden idők egyik legjobb, Playstation-exkluzív (a hónap végén PC-re is megjelenő) videójátékából. Az első évadot látva az adaptáció minőségire sikerült, az eleve filmszerű történetet is sikerült átültetni a képernyőre, azonban

a The Last of Us sorozatadaptációja azt is megmutatta, hogy időnként érdemes, sőt el is kell térni az alapanyagtól, hiszen ami a játékban működik, az a passzív befogadó számára nem biztos.

Voltak kiemelkedő és középszerű epizódjai is a szezonnak, az évadzáró viszont – a játék ismeretében – kissé elsietettnek, összecsapottnak tűnt, de a játékot nem ismerők többsége is egyetért ebben. Kellett volna még legalább egy rész, kellett volna több fertőzött a sorozatba, a jól működő dráma mellé pedig kellettek volna még akciók, hogy ütősebb legyen a sorozat.

Mindezeket számításba véve azonban így is minden idők legjobb videójáték-adaptációja készült most el (igaz, a korábbi adaptációk minőségét látva nem volt magasan a léc), a csapnivaló Assassin's Creed, Monster Hunter és a hollywoodiasított Uncharted mellett már láthattuk azt is, hogy a Netflixnél hogyan fordul át csapongó káoszba a másik nagyon jó videójáték, a Vaják sorozatverziója.

A The Last of Us most a sorozatrajongóknak ad dilemmázást, vagyis most a szélesebb közönség gondolkodhat el Joel igencsak súlyos, és sorsokat megpecsételő döntésén, illetve azon, hogy

mi hogyan cselekednénk egy olyan világban, ahol ember embernek a farkasa, és szinte minden egyes találkozásnál az életünk a tét.

Most a nézők lelkét teszi tönkre a The Last of Us sorozatadaptációja

A tökéletes játékadaptáció nem léte… De, most már igen, és az a címe, hogy The Last of Us. Végre sikerült képernyőre adaptálni úgy egy videójátékot, hogy a rajongók és a kritikusok az egekig ajnározzák. Pilotkririka.

Bár a sorozat elején megismerhettük a különböző stádiumban levő fertőzöttek általi fenyegetettséget és kiszolgáltatottságot, az évad második részében azonban inkább az emberi találkozásokra helyeződött a hangsúly, pontosabban arra, hogy meddig képes elmenni az ember a túlélés, a fennmaradás érdekében egy olyan világban, ahol

megszűntek a hagyományos értelemben vett törvények és a moralitást is felülírta a túlélésért folytatott küzdelem.

Bár az évad Joel és Ellie útját volt hivatott bemutatni a játék alapján, a készítők azonban mertek kitekinteni ezen keretek közül, így ismerhettük meg az egyébként sok ellenérzést kiváltó harmadik részben Bill és Frank szívmelengető történetét, vagyis

két olyan emberét, akik szöges ellentétben állnak egymással, mégis egymásra találnak, és az apokalipszist túlélő társadalomtól elkülönülve saját életet alakítanak ki maguknak,

amibe aztán egy adott ponton Joel és Tess is belefolynak. Ez a történet, lecsupaszítva minden előítéletet és külsőséget rendkívül szép, és egy nagyon lélekemelő része volt a The Last of Usnak, főként annak tudatában, hogy a játékban teljesen más, sötétebb és tragikusabb irányt vett Billék története. De jó volt az Ellie múltjába betekintést engedő hetedik rész is, ami a Left Behind címet viselő kiegészítő (DLC) történetét dolgozta fel, vagyis azt, amiben megtudjuk, hogy miként veszítette el Ellie a legjobb barátját – akibe szerelmes volt –, és ahol az immunitására is fény derült. Ezeket egyébként filler-epizódoknak voltak, vagyis ezek a sorozatnak azon részei, amik nem vitték előre a cselekményt, hanem

elmélyítették a karaktereket, illetve részletesebb betekintést nyújtottak a világba, ahol a hőseink története játszódik.

A harmadik és a hetedik részt leszámítva egyébként nagyon lineáris volt a történetvezetés, végigkövethettük Joel és Ellie útját, és mindazokat a történéseket, amik körülöttük zajlottak, valamint azoknak a karaktereknek a sorsát akikkel konfrontálódtak. Megismehettük Henry és Sam, valamint a sorozathoz kitalált Kathleen történeteit és motivációit is, de apokalipszis után többször is új életet kezdő Joel testvérét Tommyt és a kommunizmushoz visszatérő túlélők csoportját is láthattuk egy epizód erejéig, ugyanakkor

a karizmatikus máz alatt rendkívül kegyetlen David és az általa irányított csoport brutális sztoriját sem spórolták ki a sorozatból a készítők, hiszen utóbbi rengeteget adott hozzá Ellie karakterfejlődéséhez.

Szerepet kapott a sorozatban a Joelt a játékban alakító Troy Baker is, aki David egyik csatlósát játszotta, és aki végül Ellie keze által halt meg a nagyon brutális, finálé előtti epizódban, ami az évad egyik legjobbja volt. De fontos szerep jutott az utolsó részben a játékbeli Elliet megformáló Ashley Johnsonnak is, akire a sorozatbeli Ellie anyjának a szerepét osztották. Általa a készítők bővítették is a The Last of Us eddig ismert történetét is, hiszen

választ kaptunk arra, hogy a tinédzserkorú lány mitől is lehet immunis a mindenkit szörnnyé változtató gombás fertőzésre.

A The Last of Us sorozatverziója éppen emiatt is lett egy jó sorozatadaptáció, hogy nem szolgalelkűen mesélte újra a játékból ismert történetet, hanem helyenként változtatott rajta és új nézőpontokat is behozott. Ez azonban negatívum is, hiszen

több, fontos jelenet is áldozatul esett az időbeli korlátnak, és a finálé egy eléggé összecsapott „végigrohanás lett az utolsó pályán”.

Bár a játék sem bontja ki ennél jobban a Tűzbogarak és Marlene motivációit, a sorozatban viszont ez a legfontosabb történetszál elég súlytalannak tűnik és több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol: például, hogy

a Tűzbogaraknak rendelkezésükre állt-e mindaz a technológia, amivel az egész világot megmentő ellenszert ki tudták volna fejleszteni, vagy Ellie feláldozása fölösleges lett volna-e amennyiben Joel nem rendez öldöklést a megmentése érdekében.

Lehet, hogy a játék többszöri végigjátszása és a történet ismerete miatt, de az utolsó képsorok sem ütöttek akkorát, mint anno az első végigjátszás után, de feltehetően az új nézők számára sem volt annyira katartikus a befejezés, mint anno a játékosoknak. A színészeken ez egyébként nem múlott, hiszen

Bella Ramsey és Pedro Pascal úgy lényegültek át Ellie-vé és Joellé, hogy egy adott ponton túl már én sem a színészeket láttam, hanem az általuk eljátszott karaktereket, pedig számomra már megvolt az eredeti Joel és Ellie összes nüansza a játéknak köszönhetően.

Mindezek azonban nem igazán csorbítják az összképet, vagyis azt, hogy a The Last of Us olyan sorozatadaptációt kapott, amilyent érdemelt, és hogy ezt a jó sorozatok között fogjuk számontartani, hiszen

az HBO ismét megmutatta, hogy a streaminges hánykolódásai és az egyre híguló kínálata mellett azért még tud minőségi produkciókat finanszírozni, ahogy történt ez Craig Mazinék legújabb produkciójával is.

A társalkotó Mazin ugyanakkor azt is elhintette egy interjú során, hogy a második játékot, a The Last of Us Part II-t várhatóan több szezonban fogják feldolgozni, hiszen annak története jóval hosszabb és komplexebb az első játék cselekményénél, és nem szívesen csapnák össze egy évadban. Ha erre az HBO fejesei is rábólintanak (márpedig miért ne tennék, hiszen részről részre egyre jobb nézettséget szállított a sorozat, ami még a Sárkányok háza számait is megközelítette), akkor a második után egy harmadik szezon is készülhet a The Last of Usból, aminek a történetével a jelen állás szerint nem akarnak a játékon túlra merészkedni, hiszen

mégiscsak egy vastagon megtérülő befektetés lennne a játékot kiadó Sonynál egy esetleges harmadik rész megfinanszírozása (a sorozat népszerűségének tükrében is), már amennyiben Neil Druckmanék hajlandóak lesznek egyszer elkészíteni.

Amiatt sem kell egyelőre aggódni, hogy újracastingolnák a második évadhoz az Ellie-t alakító Bella Ramsey-t, hiszen a készítők leszögezték, hogy nem áll ilyesmi szándékukban, hacsak Ramsey nem dönt úgy, hogy otthagyja a produkciót. (A második rész ugyanis időugrással kezdődik és egy valamelyest idősebb, érettebb Ellie-t kapunk benne).

Most azonban úgy a nézőknek, mint a játékosoknak kezdődhet a hosszú várakozás két Last of Us között, hiszen

a betervezett folytatás még nagyon messze van,

ugyanis a második évad forgatásának még neki sem kezdtek, és az első évad példájából tudjuk, hogy az utómunka sem egy rövid folyamat, hiszen eredetileg 2022 végére kellett volna érkeznie az első szezonnak, ami aztán közel tíz hete, 2023 elején jelent meg.

Ha a következő szezont is ilyen minőségben vitelezik ki, akkor nincs okunk az aggodalomra, és a második játék történetének ismerőjeként bátran kijelenthetem, hogy egyáltalán nem vagyunk felkészülve arra, ami a The Last of Us világában még történni fog...

The Last of Us II: interaktív történetmesélési bravúr egy kegyetlen világról

Vannak a videójátékok, és van a The Last of Us. Ez a játék ugyanis már egy külön jelenség, aminek a nemrég megjelent második része akkora port kavart a játékos-körökben, hogy még sokáig elemzések és viták tárgya lesz. Kritika.