HIRDETÉS
Barcs Sándor szédületes, szerteágazó karriert tudhatott magáénak a kádári Magyarországon a hatvanas-hetvenes években, de már korábban is: az Aranycsapat idejében ő volt a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke. Nagyon emlékezetes az a BBC által készített kisriport, amelyben egy riporter az 1953. november 25-ei meccs előtt megtekintette a magyar csapat edzését – ott az egyetlen angolul tudó nyilatkozó a Rákosi-címeres (akkor az volt a magyar válogatott mezén) tréningben álló Barcs Sándor volt.
Ő még a Helsinkiben, 1952-ben megnyert olimpiai döntő után kezdett dolgozni azon, hogy tető alá hozzák a londoni összecsapást, amely a legendás „hatháromnak” hála az évszázad mérkőzése néven híresült el.
A riportban Barcs mellett Puskás Ferenc csapatkapitány is szerepelt, de a legismertebb magyar akkor még egy szót sem tudott angolul.
Barcs azonban tudott, mint ahogy tudott több más nyelven és sok más egyebet is azokban az időkben – például személyesen ismerte és mentorának tartotta Bajcsi-Zsilinszky Endrét, a háború után pedig kisgazdapárti politikusként tevékenykedett 1949-ig, ám Rajk László kirakatperében már ún. népi ülnök volt.
Barcs akkor újságíróként, ételmiségiként statisztált munkások és földművesek mellett a bíróságon;
halála előtt néhány évvel mondta el, hogy Rákosi személyesen közölte vele: kijelölték a bíróságba. „Én azt tudtam: Rajk sorsán semmit sem változtat, hogy én vagyok-e az egyik statiszta vagy más, nekem és a családomnak viszont az élet a tét.”
Barcs Sándor életéről, pályafutásáról, udvarhelyi kapcsolatairól bővebben az Erdélyi Sport október 20-ai lapszámában írnak.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
