HIRDETÉS
A helyszínválasztás miatt nem lehet kikerüli a két fesztivál hasonlítgatását, de nem is érdemes nagyon mélyrehatóan szembeállítani őket:
bár a Maros partja a régi, a Vibe láthatóan nem akart a Félsziget kisöccse lenni.
Másképp használták ki a helyszínt, másfajta zenei felhozatalt biztosítottak, más korosztályt szólítottak meg (valószínűnek tartom, hogy a Vibe közönségnek nagy része könnyen elkerülte ezt az eszmefuttatást, mivel nem is volt még „fesztiválérett” a Félsziget ideje alatt.)
A Vibe-on rengeteg fiatal volt, a szervezők megkülönböztető jellel készültek: a 18 év alatti fesztiválozók fehér karszalagot kaptak, így a fesztivál területén nem szolgálták ki őket alkohollal, így alig lehetett olyasvalakivel találkozni, aki zavaróan fiatal és ittas volt egyszerre.
A helyszín kialakításából adódóan könnyen körbe lehetett járni a fesztiválterületet, a frissen érkezők számára feszítettek ki óriási térképeket, emellett fából készült irányjelző nyilakkal is segítették a tájékozódást.
Meglátásom szerint ez a hozzáállás volt jellemző az egész fesztiválra: ahogy egy újszülött gyerek szüleitől elvárnánk, úgy
igyekeztek a szervezők minden szabályt, működési rendszer elmagyarázni minden egyes fesztiválozónak.
Gondolok itt többek között a fesztivál fizetőeszközére, a fesztiválkártyára, aminek a kiváltásánál kérdés nélkül elmagyarázták, hogy hogyan kell használni, hol lehet utántölteni, és mi történik, ha elveszítjük.
Ez a fizetési módszer egyébként messzemenően a leghatékonyabb az eddig általam kipróbáltak közül: gyorsan feltöltik egy tetszőleges összeggel, fizetésnél csak odaérinted a kártyaolvasóhoz, amin láthatod, hogy mennyit fizettél, és még mennyi elkölthető pénzed van.
Nagy pluszpont jár azért is, hogy következetesen mindenhol a kártyát használták, így nem kellett pénztárcával lófrálni, sorban állni, és figyelni, hogy az adott helyen mivel lehet fizetni.
Egyáltalán nem elrugaszkodott árakkal dolgoztak az árusok: minden fesztiválárban, de nem ijesztően drágán volt elérhető.
Példának okáért főtt kukoricát öt lejért, limonádét négy lejért, fröccsöt ötért vásárolhatott a fesztiválozó. Ami sokunk számára nem volt érhető, hogy a népes biztonságiőr-csapat miért nem engedett vissza a színpadhoz, ha az ott vásárolt limonádét kivittük a nap közben előadásoknak helyt adó Koli területére, majd szerettünk volna visszamenni vele. Talán van logikája, de ezt nem sikerült megértenünk.
Bár kicsit talán furcsa észrevételnek tűnik, de szeretném kiemeli a kukák jelenlétét. A minden rácsra pár méterenként felakasztott szemeteszsákok azt az érzést keltették bennem, mintha nem is Vásárhelyhez (vagy Marosszentgyörgyhöz) tartozna a fesztivál, végre nem kellett egy aprócska szeméttel a kezemben körbejárni a területet.
A parkoló közel volt és nagy, a kemping közel volt és szerették, bár a tusolók felszerelésével picit megkéstek, de a Weekend strandja nyitott volt a kempingezők számára.
A színpadokra elhoztak néhány húzónevet, valószínűleg jövőre több nagy fesztiválzenekarral több embert sikerül bevonzani, de elsőre, két estényi esős koncertezéshez képest ez is szép teljesítmény volt.
A nevesebb zenekarok mellett helyett kapott jó néhány helyi tehetség is, így lehetett rajongani, büszkének lenni egyszerre.
A színpadok elosztásából adódóan nem volt zavaró két párhuzamosan zajló koncert, bár remélem, hogy hamar kinövi magát annyira a fesztivál, hogy sokkal több színpad legyen, és akkor már ezért ne zavarjon a másik zenekar dübörgése.
A fesztivál nagy erőssége a Vibe Koli volt, ahol gyakorlatilag mindenről, és mindenkitől hallhattunk előadást, emellett voltak workshopok, kiállítások és gyerekfoglalkozás is. A Koliba ingyenes volt a belépés, így gyakorlatilag mindig volt érdeklődő, jövőre mindenképpen érdemes lesz több széket, nagyobb teret szánni ennek a résznek. Nem árt odafigyelni következőkben a pontosságra se: a fesztiváléletmód nem a precizitásról híres, de azért negyedórákat várni egy-egy beszélgetésre, órányit egy koncertre kicsit több, mint amit az ember nyűgölődés nélkül elbeszélget.
Marosvásárhely megérdemel egy fesztivált, és a Vibe megérdemli, hogy Marosvásárhelyhez kössék. Bár az első alkalommal nem volt igazi fesztiváltömeg, a kezdeményezés örvendetes, és remélhetőleg jövőre ismét – a fesztivál hivatalos himnusza alapján – lelkes Bélák lehetünk néhány nap erejéig.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
