Mit mondjunk, ha kérdeznek? Járványhelyzet gyerekszemmel

Ha nehézségekről és stresszről beszélünk, nem érdemes szó nélkül elmenni a pozitív pszichológiából ismert reziliencia fogalma mellett. A reziliencia azt a tulajdonságunkat jelöli, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a terhelő élethelyzetek ellenére is képesek legyünk megőrizni belső egyensúlyunkat, és a krízishelyzetekből is fel tudjunk állni – mutatott rá a szakember.

A gyerekek sokféle helyzethez jól tudnak alkalmazkodni, képesek az egészen szokatlan, szélsőséges körülményeket is játékosan felfogni, és nem sérül biztonságérzetük, kiegyensúlyozottságuk eközben. Ennek azonban az a feltétele, hogy a szülő gyerekként kezelje őket és folyamatosan biztonságot sugározzon, hangsúlyozta.

ami segíti a családi életvitelének a lelassítását, és újra egymáshoz való kapcsolódását. Nagy biztonságot jelent a gyereknek, ha elérhetőek vagyunk, és sokat segít az életkornak megfelelő magyarázat is” – fejtette ki megkeresésünkre Kádár Enikő.

A csíkszeredai pszichológus példaként azokat a meséket, rajzfilmeket említette, amelyek az óvodásoknak adnak megfelelő biztonságot nyújtó magyarázatot. A nagyobbak könnyebben megértik – mondta –, ha katasztrofizálás nélkül, koruknak megfelelően beszélünk velük a mostani helyzetről. Ugyanakkor kihangsúlyozza, nem jó, ha a gyerek ijesztő riportokat néz egész nap, ha ismeri a például a vírusfertőzöttek és a halálesetek pontos számát. Ennél fontosabb, hogy tudja, hogyan lehet védekezni, bízzon abban, hogy megfelelő elővigyázattal elkerülhető, kisebbíthető a baj.

„Az a jó, ha a gyereknek sok lehetősége van beszélgetésre, a kérdéseit, bizonytalanságait megosztani. Érdemes elbeszélgetni vele, hogy mit tud a témáról, lehet, felmerül a halál kérdése, érdemes arról is megnyugtatóan beszélgetni. A felnőttek gyakran azt hiszik, hogy úgy kímélik meg a gyerekeket, ha elhallgatják az aggodalmaikat. Ennek az a következménye, hogy a gyerek magára marad félelmeivel, szorongásaival.

Vannak gyerekek, akik beszélnek, mások inkább rajzolnak, festenek, gyurmáznak. Támogatni kell abban, ami számára a legtermészetesebb, és a legkönnyebb kifejezi a bánatát, szomorúságát, veszteségét” – tanácsolja a szülőknek a csíkszeredai pszichológus.

A járvány idején – főleg a nagyobb, már olvasni tudó, akár médiafogyasztó gyerekek esetében – különösen akut a kérdés, hogy mennyire kontrollálja egy szülő a gyerekhez eljutó információkat. A szakember szerint a kamaszok hajlamosak nagyobbnak mutatni magukat, mint amilyenek: igyekeznek véleményvezérek lenni, mindenben a nagyobbakhoz szeretnének hasonlítani. Az ő esetükben azt nem szabad elfelejteni, hogy még nagyon befolyásolhatók, és szinte teljesen védtelenek az őket érő negatív hatásokkal szemben.

„Itt az arányok nagyon fontosak. Ha a családi élet rovására megy a számítógépezés vagy egyéb kütyüzés, és ha a kamasz csak a virtuális világban ér el sikereket, akkor rossz irányba mehetnek el a dolgok. Beszélgetni, társasjátékozni, főzni, varrni, sütni, takarítani és sok más tevékenységet is lehet együtt csinálni a számítógépezés, tévézés mellett vagy helyett. Le lehet csendesedni, megtalálni saját magunkat kapcsolatainkban, élni a lehetőségekkel, mindez akár egy újrarendeződést adhat” – emelte ki Kádár Enikő.