Nem a színjeles a mérce: a jól tanulás tanulhatósága

Épp olyan helyzetben látott napvilágot Albert-Homonnai Emőke könyve, amikor a leginkább szükség van rá: a koronavírus-járvány miatti intézkedések következtében a szülők most hangsúlyosabban részesei a gyerekük tanulásának. Természetesen nem csak járványidőben hasznos forgatni a Mi fán terem a jó tanuló? című, a Kékmadár Tanoda kiadásában megjelent könyvet, az ajánlott tanulási módszerek és mnemotechnikák alkalmazása sokat segíthet a diákévek alatt.

A csíkszeredai Kékmadár Tanoda (ahol nagycsoportos óvodásoknak és kisiskolásoknak tartanak képességeket fejlesztő foglalkozássorozatot, az 5–8. osztályosoknak pedig tanulástechnikai-tanfolyamot) működtetője, a könyv szerzője elmondta: a tanulás témája iránti érdeklődése hátterében egyrészt az a személyes indíték áll, hogy szerette volna, ha a gyermekei minél használhatóbb és maradandóbb tudást szereznének iskolás éveik során, illetve ha minél több örömben lenne részük a világnak és önmaguknak – a tanuláson keresztül történő – felfedezése révén. „A szülőknek a tanulástámogatás terén gyakran megnyilvánuló tanácstalansága volt a másik indíték, ami arra sarkallt, hogy másokkal is megosszam azt, amit sikerült erről a témáról megtudnom. Ha tanáccsal nem is, de jó néhány szemponttal és ötlettel igyekeztem szolgálni azok számára, akik komolyabban el kívánnak gondolkodni azon, hogyan alapozhatnák meg és hogyan segíthetnék jobban gyermekük hatékony tanulását” – fejtette ki az oktató.

Albert-Homonnai Emőke úgy véli,

jó tanuló az, aki elegendő motivációval, önbizalommal, önismerettel, kitartással és tanulásmódszertani ismerettel rendelkezik ahhoz, hogy saját képességeit fejleszthesse, tudását gyarapíthassa,

és aki számára a tanulás az egyéni adottságok és képességek kibontakoztatásának eszközéül szolgál. Hangsúlyozza, nem csak azok lehetnek tehát jó tanulók, akiknek csupa jó jegyei vannak. Sőt, azok közül, akiknek csupa jó jegye van, sem jó tanuló mindenki, mert vannak, akik aránytalanul nagy energiabefektetéssel, szenvedések árán érnek el jó tanulmányi eredményeket. Az is előfordulhat, hogy az eredmények fedezetét jelentő tudás hiányos.

„Tudjuk, hogy a tanulást rengeteg tényező befolyásolja: a tanügyi rendszer, a tanmenetek, a tankönyvek, a didaktikai eszközök, a tanárok felkészültsége és módszerei, az osztálytársak, barátok, az iskolán kívüli tevékenységek, elfoglaltságok. A könyv fejezetei – mindezektől eltekintve – kimondottan azokra a tényezőkre fókuszálnak, amelyeket mint szülők képesek vagyunk befolyásolni, és amelyek együttesen határozzák meg a tanuláshoz való viszonyulást és a tanulás hatékonyságát. Ezek: a motiváció, a tudatosság, a kitartás, az önismeret, az önbizalom, a idegrendszeri érettség, a figyelmi képességek, a memória és a gondolkodás működése. Emellett egy hosszabb fejezetet szenteltem az általam legfontosabbnak tartott tanulási módszereknek, ahol igyekeztem konkrétan bemutatni, hogyan lehet például egy hosszabb szöveget – nevezzük leckének – hatékonyan feldolgozni, hogyan lehet verseket, évszámokat, földrajzi helyneveket vagy idegen szavakat könnyebben megjegyezni” – mutatott rá Albert-Homonnai Emőke.

Kérdésünkre, hogy miképpen tud a szülő segíteni a gyerekének a tanulásban, rámutatott: semmiképpen sem úgy, hogy helyette végzi el a feladatokat, mert attól a gyermek nem fog többet tudni, és az önbecsülésére sem lesz ez jó hatással. A tanulásszervezésben, az időbeosztásban, a rendrakásban, a tananyagok rendszerezésben való segítségnyújtás, a szövegfeldolgozási és tanulástechnikai ismeretek közvetítése, a konkrét feladathelyzetben alkalmazott rávezető kérdések, a kiegészítő anyagok közös felkutatása, a tanultakról való beszélgetés, az egyes témák megvitatása lehetnek hosszabb távon a tanulástámogatás hatékony eszközei.

A motivációról kifejtette, a szülőnek és a pedagógusnak is nagy szerepe van abban, hogy a gyermeket érdekeltté tegye a tanulásban. A szülőnek nagyobb a felelőssége abból a szempontból, hogy nagyobbrészt tőle függ, hogy a gyermek mennyire nyitott, mennyire kíváncsi mindarra, ami körülveszi, illetve hogy a gyermek szemében érték-e a tudás, erénynek számít-e a munka és az erőfeszítés. Ugyanakkor a legjobb motivációs eszközöket nem a jutalmak jelentik, hanem a bátorítás, a dicséret, az őszinte érdeklődés és a gyakorlatias segítségnyújtás.

„Amennyiben azt szeretnénk, hogy gyermekünk a tanulás révén magára leljen, képességeit érvényesíteni tudja és tehetségét kibontakoztassa, a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy egyéni igényeihez alkalmazkodva segítsük őt titokzatos célja felé, amelyről csak sejtéseink lehetnek. Ehhez nagy türelemre, empátiára, intuícióra, sok-sok tűnődésre és sok, a gyermekkel együtt töltött időre van szükségünk” – vázolta a szerző, aki szerint bármennyit is készülünk a feladatra, sohasem jelenthetjük ki, hogy eleget tudunk. „Ezért talán jobban tesszük, ha igyekszünk magának az útkeresésnek a folyamatát élménynek és eredménynek tekinteni ahelyett, hogy a biztos megoldásra számítanánk” – hangsúlyozta Albert-Homonnai Emőke.