A Picture Lock és Karcsi esete: hogyan született a Székelyhon-reklámfilm?

Nagyszabású nyereményjátékot hirdetett meg a Székelyhon napilap. A Lapozni főnyeremény játékban egyszerű részt venni: legkésőbb december 10-ig félévre vagy egy évre elő kell fizetni a lapra, és a mindennapi friss olvasnivaló mellett nagy értékű nyereményeket lehet nyerni. Az akció résztvevői között egy páros wellness hétvégét, egy fűnyírótraktort és egy vadonatúj Toyota Corolla személyautót sorsolnak ki. A nyereményakció népszerűsítésére reklámfilmet is forgattak, amely székelyudvarhelyi Picture Lock filmes műhely révén valósult meg.

A Picture Lock műhely mintegy két éve alakult egy Start up-os pályázatnak köszönhetően, tagjai pedig fiatal filmes szakemberek.

A műhely létrehozója László Barna filmrendező, hozzá csatlakozott a szintén filmrendező Simó Ibolya. Mindketten a Sapientia EMTE filmművészet, fotóművészet, média szakán végeztek, az egyetemen ismerkedtek össze, és már ott is voltak közös projektjeik.

Ibolya már korábban is részt vett filmes projektekben, és mint rendező, több dokumentumfilmet is jegyez. „A volt férjem, Bálint Arthur, amikor együtt éltünk, már elismert neves alkotó volt operatőrként és rendezőként is. Én időnként elkísértem a forgatásokra, és úgy éreztem, hogy nekem is lenne mondanivalóm, ötleteim, és az ő segítségével ezeket kezdtem megvalósítani. Készítettem néhány dokumentumfilmet, majd felvételiztem az egyetemre, és ott találkoztam Barnival, jó barátok lettünk, és közös munkáink is voltak már akkor. Az egyetem elvégzése után kicsit szétszéledtünk, Budapestre költöztem, majd Barni is, de külön utakon jártunk. Budapestről egy szerelem hozott haza, itthon pedig megkeresett Barni, hogy lenne-e kedvem csatlakozni a stúdióhoz” – mesélte a kezdeteket Ibolya. Hozzáteszi, a reklámfilmeket közösen készítik ugyan, de mindkettőjük életében megmaradt a külön alkotás is, most is folyamatban van az egyik dokumentumfilmje készítése.

De ugyanígy László Barnának is. A keresztúri származású fiatalember – az édesapjának, László Csabának köszönhetően – mintegy a Pipacsok néptáncegyüttesben nőtt fel. Most is, ha készül egy előadás, ott van, összeáll a csapat, és ő is táncol. De mint mondja, nem táncosból lett filmes, a kettő nem függ össze teljesen. Talán csak olyan szempontból, hogy vannak olyan témák, amelyeket filmesként feldolgoz, és a táncról szólnak.

„Az én filmes utam később kezdődött, mint az Ibolyáé, mert amikor ő már dokumentumfilmeket készített, én még »pólyás« voltam. 2010-ben felvételiztem a Sapientia egyetemre, imádtam ott lenni,

Kifejtette, azért gondolta, hogy létrehozza a Picture Lock stúdiót, mert úgy látja, dokumentumfilmesként elég bizonytalan az élet, a megélhetés. „Talán ez volt a fő motiváció, és ott volt egy lehetőség, egy szerencsés helyzet, hogy lehet pályázni olyan dologra, amivel igazából foglalkozni szeretnék. És mivel ezt tanultuk, ebben érezzük otthon magunkat és ezt is szeretjük, jött az ötlet, hogy hozzunk létre egy olyan céget, amely rövid vizuális anyagok gyártásával foglalkozik. Idén szépen beindultunk, és olyan filmeket tudtunk csinálni, hogy a cég profilja szerint dolgoztunk, vagyis rövid reklámfilmeket készítettünk. Ezt a célt elértük, jövőre azt szeretnénk, hogy üzleti szempontból kicsit jobban beinduljon, virágzóbb legyen ez a vállalkozás.”

A stúdió mintegy tíz reklámfilmet készített, forgatott eddig – köztük a Székelyhonét is –, és látva a munkáikat, egyre több megrendelő kéri fel őket újabb reklámfilm-készítésre. Van, aki már konkrét ötlettel érkezik a Harghita Business Centerben levő irodájukba, van, aki úgy, hogy szeretne egy reklámfilmet, de nincs elképzelése, hogy az milyen legyen. A két rendező között van egy megállapodás: mindig csak egyikük rendezi az adott filmet, megvan a projekt felelőse, a másik pedig besegít, de mindent megbeszélnek, az ötletelés, terepezés, forgatás közös munka.

Elkezdünk ötletelni, hogy mit lehetne és hogyan. Vannak olyan megrendelők, akik kész forgatókönyvvel érkeznek, de az ritka. Általában van egy csíra, és azt kell virágoztatni” – vázolta fel Barni a munkafolyamat kezdetét. Ibolya hozzátette, ha megvan az irány, hogy merre kell haladni, hogy mit szeretne a megrendelő elmeséltetni, akkor következik a forgatókönyv megírása. Ezt követően jöhet a csapattoborzás. „Ha szükség van rá, színészeket vonunk be. Elmegyünk helyszínt nézni, felépítjük az egész történetet, megnézzük, hogy kikkel. Elég sok külső munkatárssal dolgozunk, itthon még nincs stabil csapat, próbáljuk ezt kiépíteni. Tehát vagyunk mi ketten, és nagyon sok külsős. A leforgatott anyagot sok esetben kiküldjük Budapestre utómunkára, hogy ott befényeljék, hangutómunkát készítsenek.”

Hosszú távon az a céljuk, hogy itthoniakkal dolgozzanak, szeretnék, ha kialakulna egy erős filmes csapat.

A forgatókönyv alakulásáról elmesélték, ha már megszületett az ötlet, leírják, és addig formálják a történetet, amíg úgy látják, hogy a legjobbat hozták ki belőle. „Tehát az ötlettől a kész forgatókönyvig, a forgatáson, vágáson keresztül a kész reklámfilmig elég sok változáson át szokott menni a sztori, ahhoz, hogy elérje a végső formáját. Ez sok döntéssel jár, amit közösen hozunk meg. Átbeszéljük, egy női agy és egy férfi agy nem azonosan gondolkodik, viszont úgy gondoljuk mindketten, hogy kreatívak vagyunk, és próbálunk ügyesen összerakni mindent a legjobb tudásunk szerint” – hangsúlyozta Barni. Úgy véli, az a jó, ha a megrendelő és ők is szenvedélyt éreznek a projekt iránt, amit meg kell valósítsanak, mert akkor csak az számít, hogy jó legyen.

A Picture Lock tagjai év végén egy bemutatkozó estet is tartanak majd, amely keretében megmutatják az eddigi munkáikat, és bepillantást nyújtanak abba a folyamatba, amely során elkészül egy reklámfilm. Úgy látják, sok embernek fogalma sincs arról, hogy mennyibe kerül egy reklámfilm, és azt gondolják, hogy két ember kimegy, letesz egy kamerát a földre, felveszi a jelenetet, és kész. De ez nem így működik. Sok munka van a szervezés mögött, komoly felszerelés és technikai tudás kell, elég komplex folyamat, hogy elkészüljön a reklámfilm – mutatnak rá.

És ezt meg kell fizetni. Először jönnek, hogy egy-két perc, és hihetetlen számukra, hogy mennyibe kerül, aztán mikor végigkísérik az egész forgatást, akkor megértik. Nem is volt olyan esetünk, hogy valaki azt mondta volna, hogy nem érte meg, rájönnek, hogy brandépítésre és sok mindenre használhatják az elkészült filmet” – mesélte Ibolya.

A Székelyhon nyereményjátékát népszerűsítő film projektjét Barni vezette. A székelyhonos kollégák konkrét elképzelésekkel érkeztek a Picture Lockhoz: egyfajta „antireklámot” szerettek volna az előfizetési akciónak, azaz, hogy az olvasó „ne fizessen elő a lapra.” Barni ehhez találta ki a szituációt. „Láttam a Székelyhon székelyudvarhelyi székhelyét, nagyon vagánynak találtam. Eszembe jutott a Birdman című film, újra is néztük Ibolyával a snitteket, hogy egy kicsit kapjuk meg a film stílusát. Látható, hogy egy elég kreatív kameramozgás van benne, valahogy azt éreztük, hogy az iroda, a sztori adja azt, hogy egy hasonló stílusú reklámfilm készüljön, mint az Oscar-díjas Birdman, csak székelyudvarhelyi és reklámfilmes változatban.”

A forgatás három helyszínen zajlott, a park melletti sportpályán, a Székelyhon székhelyén, valamint az irodaépület előtt egy autóban. A reklámfilm főszereplőjének pedig Dunkler Róbertet, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színészét kérték fel. „Vicces figura kellett nekünk, gondolkodtunk egy másik emberben is, de amikor elkészült a forgatókönyv, akkor őt láttuk megfelelőnek erre a szerepre. Az első próba után éreztük, hogy rendben lesz. Voltak csiszolnivalók a játékán, a kameramozgáson, a világításon stb, de úgy éreztük, hogy ő lesz a megfelelő ember. Az is jó volt, hogy ő maga is udvarhelyi, könnyebb volt az egyeztetés, leszervezés.

A Karcsi név nem tőlünk jött, azt a Székelyhonosok adták neki. Az első forgatókönyvben, ami kicsit más volt, mint ez, ott is Karcsiként szerepelt. Aztán változott közben a forgatókönyv – a Székelyhonosok is adtak ötleteket, átbeszéltük, Fleisz Emőke volt a kapcsolattartó a Székelyhontól – és egyértelmű lett, hogy ki legyen a főszereplő. Nagyon korrekt és lelkes volt, bármit kértünk tőle, teljesítette. Azt éreztük, hogy a lelkét-szívét beletette ebbe a projektbe. Sok statiszta is volt a filmben, a Székelyhontól is, barátokat is vontunk be. Úgy láttuk, mindenki élvezte a forgatást” – avatott be a részletekbe a rendező.

Mivel jól ki volt találva a forgatókönyv és a forgatás menete, nem kellett a végeredményhez sok nyersanyag. Olyan snittek voltak, amelyeket egyszer kellett felvenni, de ezek nagyon jól megkoreografált és sokszor elpróbált jelenetek voltak. „A Székelyhon reklámfilmje is egy olyan forgatás volt, ahol nem voltak feszültségek, nem volt nagy probléma. Természetesen minden forgatáson vannak kisebb gondok, de ezeket hamar megoldottuk. Ez annak is köszönhető, hogy mi is megismertük a technikát, összeszoktunk Ibolyával, a többi munkatárssal, és emiatt volt egy jó folyamata ennek az egésznek. A próbák is sokat hozzátettek, hogy ez ilyen formában el tudjon készülni. Meg voltunk elégedve ezzel a projekttel, azt éreztük, hogy beletettük azt, amit akartunk” – összegzett László Barna.