Halál 2021-re is? – csak iróniával érdemes visszatekinteni az év történéseire

Alaposan kifogta a szelet a társadalom jövőjét meglehetősen sötéten felvázoló, az évekkel ezelőtt hatalmas kulturális sokként a köztudatba berobbanó Black Mirror antológiasorozat vitorlájából a 2020-as valóság.

A koronavírus-járvány és a nyakunkba lihegő klímakatasztrófa annyira kifordította magából a világot, hogy tényleg joggal érezhetjük, hogy a Fekete Tükör valósága itt van körülöttünk.

Ami még pár éve fikció volt, az manapság 100 százalékos valóságban szembejöhet velünk a hírekben, illetve ha manapság hajmeresztő dolgok történnek a világpolitikában, vagy a közéletben, már lassan fel sem kapjuk a fejünket, hiszen annyira mindennapossá váltak a megszokottól eltérő események.

Black Mirror – tényleg félnünk kell a jövőtől?

Korunk egyik legnagyszerűbb antológia-sorozata a Black Mirror (Fekete Tükör). A disztópikus jövőképet, alternatív valóságokat bemutató széria egyedülálló a maga nemében.

Ez a tükör már nem is annyira fekete

Emlékszünk, hogy milyen érzés borzongani a lehetséges sötét jövő és az elborult fiktív technológia negatív hatásainak láttán a Black Mirror (Fekete Tükör) korábbi évadaiban? Na, az új évad nézése közben elfelejthetjük ezt az érzést.

Többek között ezért is döntött úgy a Black Mirror alkotója, Charlie Brooker, hogy határozatlan időre abbahagyja a sötét jövőképekkel riogató antológiasorozatának készítését, és egy filmes különkiadással reflektál a minden szempontból rendhagyónak számító 2020-as évre. El is készült a mockumentary (áldokumentumfilm, ami kifigurázza mindazt, amiről szól) stílusú, alig több mint egy órás alkotás, amihez olyan nagy neveket sikerült megszereznie, mint Samuel L. Jackson, Hugh Grant, Lisa Kudrow, Kumail Nanjiani és Laurence Fishburne (utóbbi narrátorként, csak a hangját adta a filmhez), akik

kitalált karakterek bőrébe bújva „elemezték” az év történéseit, alaposan kifigurázva mindent, ami hírértékkel bírt 2020-ban.

Death to 2020 – Ha csak egy filmet néznél meg, ami erről az évről szól, akkor ez legyen az

Látszólag teljesen komolynak tűnő, az álca mögött azonban maró gúnnyal átitatott, rengeteg poént egymás után elpufogtató filmmel rukkoltak elő idén a Black Mirror készítői, akiknek ezúttal nem a lehetséges jövő, hanem a jelen adott rengeteg muníciót. Ezt 2020-ról szóló áldokumentumfilmet tényleg érdemes megnézni.

Mivel a járványhelyzet és a világot megrengető, váratlan történések és botrányok 2021-re sem hagytak alább, ezért „el kellett készülnie” az idei évet kigúnyoló filmnek is, amin látszik az erőlködés, hogy a bevett formulát idénre is hasznosítsák, újabb bőrt húzva le 2021-ről is, több-kevesebb sikerrel. Ez abból is látszik, hogy a Black Mirror alkotói teljesen átadták a stafétát egy új írónak és rendezőpárosnak – ők mindössze a már meglévő keretet adták hozzá –, de a Netflix is látszólag nem igazán tudott mit kezdeni ezzel az egésszel, hiszen gyakorlatilag szinte zéró promócióval került fel a streamingfelület kínálatába, mintegy kötelező körként, hogy

akiknek tetszett a tavalyi kiadás, idén se maradjanak le egy hasonlóan szatirikus alkotásról, ami ezúttal 2021 történéseire reflektál.

Ne nézz fel, inkább nézd ezt!

Stílusosan azt mondhatnánk, hogy szinte üstökösként tűnt fel a karácsonyi időszakot jellemző punnyadás és semmittevés egén a Ne nézz fel (Don’t Look Up) című szatíra, fekete komédia, mely kicsit visszaadta a Netflixbe vetett bizalmat.

Érthető, hogy a Netflix miért nem promózta a Death to 2021-et (még egy rendes előzetest sem adtak ki hozzá), hiszen ott volt karácsonyra az ingujjukban az aduász, méghozzá a viharos sikert arató, sokakat megnyilvánulásra késztető Ne nézz fel! sztárparádé, ami bár „meg nem történt valós eseményeken alapul”, a fikció segítségével állít hatalmas görbe tükröt a társadalomnak, és működik, mivel a nézettség és a megoszló vélemények, a filmről késhegyre menő viták és a közösségi médiát elárasztó megnyilvánulások mind ezt igazolják. Mindezek tükrében fölöslegesnek is tűnhet még egy alkotás, ami szintén kifigurázza korunk társadalmát, de ha már elkészült, akkor ezt is elérhetővé tették, tudva, hogy

a Death to 2021 már közel sem fog akkora közösségi médiás impaktot generálni, mint Adam McKay, a becsapódni készülő üstökös által kiváltott, társadalmi meghülyülést húsbavágóan megmutató filmje.

A Death to 2021 ennek ellenére ha nem is a harsány humora, de az év valós eseményeire való cinikus visszatekintési formulája miatt egy erősen közepes, de meglehetősen szórakoztató alkotás, és nem érződik időpocsékolásnak a megnézésére fordított, mindössze egy óra. Felidézhetjük általa a tavaly januári Capitolium-ostromot, Fülöp herceg halálát, a milliárdosok és híres emberek űrexpedícióját, a mozik feléledését és a Netflix nem várt, kirobbanó sikereit, mint a Bridgerton vagy a Squid Game, Afganisztán, a tálibok általi visszafoglalását, és sok más világpolitikai vagy közéleti eseményt, amik valamilyen szinten beírták magukat a közelmúlt történetébe,

nem beszélve a világjárványról, oltáskampányról és az új vírusvariánsokról, amik még mindig nem hagyják, hogy visszatérjünk a 2020 előtti normalitásba.

De mitől ekkora nagy szám a Bridgerton?

Szép emberek, gyönyörű színkavalkádban pompázó, túlzásoktól hemzsegő kosztümös világ, első világbeli problémák, nem létező rasszizmus és a látszatnak való megfelelni akarás. Ez a Bridgerton, ami az ünnepek alatt a Netflix egyik legnépszerűbb sorozatává nőtte ki magát.

Squid Game – a koreai battle royale, amire rákattant a világ

A semmiből jött és hetek alatt vált világszenzációvá – a Netflix dél-koreai túlélőhorrora és az azt övező példátlan érdeklődés jól mutatja, hogy miként működik a gerillamarketing és a tömegpszichózis. De mitől lett ennyire népszerű ez a sorozat?

Ezek a visszatekintések azonban a formulából adódóan maró gúnnyal vannak átitatva, mindenki megkapja benne a magáét, továbbra is csesztetik Trumpot, de Joe Bident is, és mivel az alkotók britek, ezért a királyi család sem marad ki a szórásból. Hugh Grant, a fikciót a valósággal keverő történésze is visszatér, a színész pedig továbbra is brillírozik ebben a szerepben, a Stranger Thingsből ismert Joe Keery is kiválóan hozza az ignoráns influencer-karaktert, aki rendkívül álszent módon próbál jelenségeket meglovagolni, és mindent a lájkokért csinál, közben pedig saját magát sajnáltatja, hogy az influencerek vannak kitéve a legnagyobb befolyásnak.

Visszatér a Christin Miloti által játszott, vírustagató, és immár antivaxer anyuka is, aki Karen-ként tör zúz a Capitoliumban, tépi le emberek maszkját az utcán és fertőzi meg a körülötte levőket, és aki büszkén vállalja, hogy már kétszer utasította vissza az oltást, tehát elmondhatja magáról, hogy duplán oltatlan, de ott a Samson Kayo által játszott tudós is, aki hiába fenyeget bármiféle veszélyre a járvány kapcsán, még az őt kérdező stáb sem veszi őt komolyan. De szenzációs a tavalyi kiadás után már nem Erzsébet királynőt, hanem egy trumpista tévést játszó Tracey Ullman is, aki „csak kérdéseket tesz fel” így tolva az emberek arcába a tendenciózus mondanivalóját, amikor pedig kifogy az „érvekből”, a seggét mutogatja a kamerának. De kapunk még a milliárdos techmogulokat kiparodizáló közösségimédia-gurut is, és nem maradhatott ki a folyton hülyeségeket beszélő, rendkívül paranoiás és megvezetett Gemma Nerick „átlagbrit” karaktere sem, amit ha nem is túl viccesen, de hitelesen játszik Diane Morgan sorozatszínész.

És hogy maradunk-e valamivel a szédületes szkeccs-montázs, és kifigurázott történések megnézése után? Természetesen igen, hiszen

a film is levonja a következtetést, hogy 2021 sem volt jobb év mint az azt megelőző, ugyanakkor az emberiség talán soha nem volt ennyire megosztott mint manapság, úgyhogy nincsenek jó kilátásaink a jövőre nézve sem.

Joggal tarthatunk tőle, hogy lesz muníció jövő év végére egy Death to 2022-re is.