Megtalálni a saját történeteket

A Csíki Játékszín tavaly év végén mutatta be a Hegedűs a háztetőn című musicalt, és azóta minden alkalommal, amikor műsorra tűzi, teltházzal játssza. Az előadást Erwin Șimșensohn rendezte, a koreográfus Bodor Johanna, díszlet-jelmeztervező Camencita Brojboiu, a zenei vezető Bene Zoltán, a világítás tervezője pedig Constantin Baciu volt.

A népszerű musicalt világszerte játsszák a színházak, első alkalommal 1964-ben mutatták be a Broadwayen. Joseph Stein írta színpadra Sólem Aléchem novellái alapján, a szövegkönyvet Sheldon Harnick, a zenéjét Jerry Bock jegyzi.

Az Anatevkában játszódó történet Tevje, a tejesember és családja köré fonódik, hagyományokhoz fűződő viszonyokról, emberi és közösségi sorsokról mesél.

„Számomra nagyon személyes ez a történet, mert én is egy zsidó közösségből származom, noha ez nem volt olyan zárt közösség, mint a darabban megjelenő. Piatra Neamț-on (Karácsonkőn) születtem, az anyai nagyszüleim Târgu Neamț-iak (Németvásár), az apai nagyszüleim bákóiak.

De folyamatosan ott volt a törekvés arra, hogy megőrizzék a kulturális identitásukat, nem feltétlen a vallási identitást. Ezért is személyes ez a történet, mert visszaemlékszem a gyerekkoromból, hogy

– magyarázta a rendező.

Ugyanakkor – mint mondta –, azon túl, hogy személyes számára, egy jól megírt és lenyűgöző történet ez. Adott egy zsidó ember, egy apa, aki ragaszkodik a hagyományokhoz és szokásokhoz, és egyetlen vágya, hogy lányai zsidó emberekhez menjenek feleségül, akik vallásosak, és lehetőleg gazdagok is.

Az első lánya egy nagyon szegény szabóhoz megy feleségül, aki zsidó ugyan, de szegény. A középső lány szintén zsidó férfival házasodik, de aki kommunista, a harmadik lány pedig egy orosz emberhez, aki közösségen kívüli.

„Ez az a pillanat, amikor már nem bírja. Felmerül tehát, hogy meddig lehet a határokat feszegetni? Napjainkban minden közösségben, ahol értékek, tradíciók és szokások vannak, felmerül a diskurzus: a 21. században vagyunk, (de a korábbi századokban is mondták),

De az egyéni identitás milyen mértékben alapszik a közösségi értékeken? A közösségi értékek fontosak az egyéni identitásnak, vagy sem? Olyan kérdések ezek, amelyekre nincs válaszunk, de mindezt az előadás felmutatja a Tevje és a lányai története által. De több rétegű ez a történet. Mert ott vannak a tradíciók, szokások és az értékek, amelyeket az eltűnés fenyeget. De ott van a közösség is, amelyet kiutasítottak, elzavartak a saját földjükről. Nagyon aktuális a darab.

– ecsetelte a darab aktualitását a direktor.

Erwin Șimșensohn elmondta: nagy álma volt, hogy musicalt rendezhessen, amely most megvalósult. „Készítettem már olyan előadást, amelybe nagyon sok betétdalt illesztettem, külön az előadásra komponált dalokat egy zeneszerző, de

Nagyon érdekes, hogy a magyar nyelvű színházakban erőteljesebben jelen van ez a műfaj, mint a román nyelvű teátrumokban. Talán amiatt is van ez, mert a magyar ajkú színészek alaposabb ének- és táncképzésben részesülnek, úgy tűnik, hogy sokkal felkészültebbek fizikailag is ezekre. Remélem, hogy a román sziniiskolákban is figyelni fognak ezekre. Van képzés, de nem elégséges.

Ha egy ilyen színház egy erősebb finanszírozást kapna, abszolút a romániai színház élvonalába tartozna, és nemcsak. Ezzel a társulattal bámulatos előadásokat lehet csinálni, ha van rá anyagi kapacitás is” – mondta el Șimșensohn. Hozzátette: azt látta, hogy a színház törekszik a repertoár változatossá tételére, hogy különböző műfajú darabokat tűz műsorra,

ugyanakkor azt is fontosnak tartja, hogy román nyelvű előadások is szerepelnek a programban, hiszen a városban van egy potenciális, színházba járó román közösség is.

Az szintén premier volt számára, hogy az anyanyelvétől eltérő nyelven szólal meg az általa rendezett előadás, ez némi nehézséget is okozott a próbafolyamat során. „Ahhoz, hogy megértsem, nem a román nyelvű fordítással dolgoztam, hanem az eredeti, angol nyelvű szöveggel és ezzel párhuzamosan a magyarral. Rájöttem, hogy sok helyen változtattak egy-egy kicsit a szövegen, az árnyalatok mások voltak. Egy-két félreértés után aztán visszatértünk az eredeti szöveghez, majd egy fordított folyamatot indítottam el:

Nagyon érdekes tapasztalat volt. Olyan rendező vagyok, aki aprólékosan dolgozom minden egyes szó árnyalatán, jelentésén. Például, a színházban a szöveg közötti csend is nagyon fontos, az, hogy mikor tart szünetet a színész, hogy hol vannak a hangsúlyos részek. Számomra ez az első alkalom, hogy más nyelvű előadást rendezek, mint a román. Sokat segített, hogy a színészek értik, beszélik a román nyelvet” – avatott be a rendező a próbafolyamatba.

A rendező kiemelte, hogy a színház, akárcsak más művészeti formák, a lélek, a szellem tanítója és egyfajta terápia, amelynek átalakító szerepe kell legyen, és amely által nemesedik a lélek.

Ugyanakkor az, hogy jelzéseket adjon és fontos, akár súlyos témákról beszéljen. Sok néző azt mondja, hogy nem akarja a színházban is azt látni, amit az utcán, nem akarja azt a beszédet hallani. Ezt is megértem, de nem feltétlenül tudom elfogadni. Azt hiszem, a színház, ha jól csinálják, tükröt tart nekünk. Akkor a színház megmutatja, hogy milyenek is vagyunk. Másképp kell kimennünk a színházból, mint ahogy bementünk.

– zárta a beszélgetést Erwin Șimșensohn.