Múzeumi sztorik: iskolajelvény a „kicsi magyar világból”

A nemrég az intézmény birtokába került sapkajelvény a második bécsi döntés utáni években, 1940–1944 között volt használatban. Rajta a magyar királyi korona és címer mellett Csíkszereda címere látható a következő felirattal: CSÍKSZEREDA M. KIR. ÁLL. LEÁNY GIMNÁZIUM. E jelvény képezi az iskola utódjának, a Petőfi Sándor Általános Iskola mostani címerének alapját is – magyarázta Szabó E. István, a Csíki Székely Múzeum történész-muzeológusa.

– írja Tivai Nagy Imre (1849 – 1931) a Cirkálások. Szeredai emlékeimből című művében (mely megjelent a Csíkszereda Kiadóhivatal Útravaló sorozatában is, 2009-ben), a Vártér és környéke című fejezetben.

A Csíkmegyei Polgári Leányiskola első tanévét 1880-ban nyitották meg a határőrség egy régi kaszárnyájában, Lakatos Jánosné Pintye Karolina igazgatása alatt.

Mivel az a Csík vármegyei nevelésügy terén nagy űrt töltött be, a középosztály – elsősorban kisbirtokosok, kisiparosok, köztisztviselők, kiskereskedők – körében egyre közkedveltebbé vált. Az iskola népszerűségét nemcsak a nők középfokú oktatása iránti igény, hanem a különösen kedvező tanulási lehetőségek is növelték. Az ingyenes beiratkozás és felvételi vizsga mellett ugyanis az oktatás is tandíjmentes volt. Az internátusban a bentlakó növendékeknek a szállás, fűtés világítás is ingyenes volt és csupán az élelmezés költségeit kellett fedezzék – évi 150 forint. A nagyon szegény vagy árva diákok azonban többnyire ez alól is mentesültek. A Magánjavak már az első évektől kezdve elsőrendű feladatának tekintette a leánynevelő intézet fejlődéséhez nélkülözhetetlen új iskolaépület minél hamarabbi felépítését” – olvashatjuk Kocsis Lajos A Csíki Magánjavak története – 1869–1923 című könyvében (Csíkszereda Kiadóhivatal, Útravaló sorozat, 2008.)

Az iskola 1891-ben költözött a Csíki Magánjavak által felépített új épületébe, mely jelenleg is oktatási célokat szolgál.

„Az emeletes épület beosztása és felépítése megfelelt a kor követelményeinek. Így a világos, nagy tantermek, a tágas díszterem és tornaterem, valamint a kényelmes hálószoba és étkező összehasonlíthatatlanul jobb feltételeket biztosított, mint az átalakított volt kaszárnya. (…) Átadását követően a Magánjavak gondoskodott ennek igényes berendezéséről, amit a következő években is folyamatosan gyarapított és újított. Ennek köszönhetően az oktató-nevelő munkát nagymértékben elősegítő szertárak (vegytan, fizika, földrajz, természetrajz, rajz) felszereltsége, valamint a tanári, illetve ifjúsági könyvtár is állandóan gazdagodott” – írja Kocsis Lajos. Hozzáteszi,

az új épületbe való átköltözést követően látványosan felgyorsult az iskola fejlődése, hiszen nemcsak látogatottsága növekedett rohamosan, hanem az oktatás színvonala is emelkedett.

A Csíki Lapok 1895. július 3-ai lapszámában ezt olvashatjuk: „Csíkmegye nagy áldozatokat hozott ezen intézmény érdekében, s ezért nagy örömünkre szolgál, hogy az elért eredmények ezen áldozatokhoz évről évre méltóbbak lesznek, s az a haszon, hogy a leánynevelés a vármegyére visszaáramlik, arányos a hozott áldozatokkal.”

Szabó E. István a téma kapcsán kiemelte, azok, akik a szigorú feltételek mellett felvételt nyertek a Csíki Magánjavak által fenntartott iskolába, a hagyományos tantárgyak mellett tanulhattak például háztartástant, neveléstant, egészségtant, kézimunkát. Emellett tagjai lehettek különböző szakköröknek, színjátszó csoportnak, énekkarnak.

A diákokra tanítási időn kívül is érvényesek voltak az iskola szigorú rendszabályai, színházba vagy különböző mulatságokra is csak igazgatói engedéllyel mehettek, szülői felügyelet mellett.

A Csíki Magánjavak történetéből pedig tudjuk, hogy „a tanulók felkészültségét bizonyítja, hogy később kéttucatnyian végezték el a kolozsvári állami elemi tanítóképzőt, és évente több diák női felső polgári képzőben, óvónő képzőben, női ipari tanfolyamon folytatta tanulmányait. De ha nem is tanult tovább mindenki, a csíkszeredai polgári iskola legfőbb érdeme, hogy a szülőföldön lehetőséget biztosított a csíki lányok számára, hogy a rendszeres iskoláztatás során alapos általános műveltséget szerezhessenek, és kiváló nevelésben részesüljenek.”

Tivai Nagy Imre a Csíki Pantheon. Emlékezés régi csíkiakról című írásában a Csíkszeredai Polgári Leányiskola első igazgatójáról, özv. Lakatos Jánosné Pintye Karolináról is megemlékezik. „Hadd szóljon a Pantheon egy nőről is a férfiak nagy erdejében, azon időkből, mikor a nőemancipáció még csak a rántásos kalán szabad használatát biztosította a nőknek. Sokszoros erély, rettenthetetlen kitartás, mindent lenéző bátorság kellett ahhoz, hogy a férfitársadalom lenéző kicsinylése és kizárólagos önhittsége mellett, a női önfenntartás ösztönének megfelelő módjait kiválassza és kövesse. Nem vágni a férfiak patentírozott jogaiba s kiválasztani minden megengedett kerülő utakon a rendelkezésre maradt módokot, melyek egy művelt nő hivatását képezhetik.” Mint írja,

Pintye Lina ott volt mindenütt a Székelyföldön, ahol „egy makulányi nőnevelés forgot szóban”, a gyűjtések, kiállítások, előadások rendezésében a „legelső és legbuzgóbb vezető”, valamint a női háziipar fanatikus úttörője.

Csíkszeredai munkálkodását megelőzően a székelyudvarhelyi magán leányiskola vezetője volt, „Székelyföldön kisasszonszámba sem menta az az úri leányka, ki legalább egy évig a Pintye Lina iskolájában nem tanult. Ott tanultak a leánykák és anyátlan leányok franciául traccsolni, németül fuserálni, kötni, varrni, divan párnát hímezni, divatos csipkéket horgolni, szerelmes leveleket csempészni, divatos társasjátékokat űzni, zongorán klimpírozni, francia négyest, párnástáncot (kottiliont) táncolni, politizálni és sok minden egyéb divatos, hasznos és haszontalanságot művelni, amit színen levő divat kívánt.”

Azt is megjegyzi, hogy az akkori új közoktatási törvény rendezte a ‘80-as évek elején a nőoktatást és nevelést, és Csíkvármegye volt a legelsők közt, mely a Magánjavak terhére polgári leányiskolát állított Csíkszeredában. Özv. Lakatos Jánosné Pintye Karolina pedig élte fogytáig lankadatlan buzgalommal látta el az igazgatói tisztséget.

Az első világháborút követően válságos időszak köszöntött az iskolára. 1927-ben az intézményt megszüntették, az épületben a Petru Rareș Algimnázium működött tovább, fiú-leány vegyesiskolaként, román tannyelven.

A második bécsi döntés után, az 1940–1941-es tanévtől újjáalakult a Polgári Leányiskola, majd kezdeményezték leánygimnáziummá alakítását.

„A város hivatalos körei és a szülők körében mozgalom indult, hogy a polgári leányiskolát leánygimnáziumnak alakítsák át. A mozgalom abból indult ki, hogy számos tehetséges leány nem tud értelmiségi pályára menni, minthogy a vármegyében nincs leánygimnázium. A mozgalmat a kultuszminisztériumban megértéssel fogadták, remény van, hogy a leánygimnázium Csikszeredában még ez év szeptemberében megkezdi működését. Az eddigiek szerint az új iskolát a leánypolgári épületében helyezik el ideiglenesen, természetesen fenntartva legalább is egyelőre a polgári leányiskolát, amelynek tanári kara nagyrészt gimnáziumi tanári képesítéssel is bír” – írták a Székely Nép 1942. augusztus 30-ai lapszámában.

A második világháború utáni időszak újra komoly változásokat eredményezett, az 1949-es tanügyi reform folyományaként Csíksomlyóról beköltözött a tanítóképző, ezzel végleg megszűnt a Polgári Leányiskola

– mutat rá Szabó E. István történész. A tanítóképző 1955-ös megszüntetése után az intézmény 1-es számú Általános Iskola néven működött tovább, majd a rendszerváltás után, 1990-ben felvette a Petőfi Sándor Általános Iskola nevet.

Az iskolajelvény megtekinthető a múzeum jegypénztárában keddtől vasárnapig, naponta 9 és 17 óra között.