HIRDETÉS
A Catalogus sanctorum legendái rövidek, kivonatszerűek, de mégis minden fontos adatra kitérnek. Hatás tekintetében nem versenyezhet ugyan Jacobus a Voragine száz évvel korábbi, híres Legenda Aureájával, de terjedelmesebb és rendszerezettebb, a 16. század elején igen sok kiadást ért meg, illetve a legteljesebb középkori magyar legendagyűjtemény, a Debreceni kódex legfőbb forrása.
a bemutatott kezdőoldalakon növényi díszekkel gazdagon ellátott építészeti keretelések találhatóak.
Mindkét keret 4-4 bélyegzőből áll, a keret teljes szélességében futó alsó és felső eleme között oszlopokkal. A két oldalon az alsó és a felső bélyegzők mintázata is hasonló, de nem azonos.
Alul címereket tartó szirénpár és delfinek, míg felül harsonákat fújó puttók között az Atya jelenik meg. Ellenben az oszlopokhoz ugyanazt a két bélyegzőt használták, ugyanabban a sorrendben, tehát ugyanazzal a bélyegzővel dolgoztak mindkét oldal nyomtatásakor a bal szélen, és egy másikkal mindkét oldalon a jobb szélen is, annyi különbséggel, hogy a második (szöveges) oldalon a jobb oldali oszlopot a mester (feltehetőleg véletlenül) fejjel lefelé használta. A bal oldali keretelésben négy kisebb fametszet lenyomata látható: Dávid imádsága, Angyali üdvözlet, Utolsó ítélet, Haldokló imája, míg a jobb oldaliban kezdődik a szöveg.
A felső két sorban a könyv címe és a szerző neve szerepel, majd az alábbi kettőben az első Könyv (fejezet) címe: Advent és Jézus születése.
Az adventi főszöveg egy virágokkal díszített A iniciáléval kezdődik, benne Dávid királlyal.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
