Nem lesz mindenki művész, de a kreativitás megmarad

A gyergyószentmiklósi Tanulók Háza egyik szakköre kézműveskedésre oktatja az oda járó gyermekeket, fiatalokat, de a Szőcs Zsuzsanna irányításával itt zajló tevékenység jóval több annál, hogy ragasztgatnak, papírból készítenek különböző alkotásokat, vagy megismerkednek különböző rajzolási technikákkal. „Ez egy sziget, ahonnan minden irányban nyílt a látóhatár” – fogalmaz Zsuzsanna.

Leszögezi, nem művészeti szakoktatás zajlik nála, hiszen felkészültsége nem engedi ezt meg. Arra törekszik, hogy megmutatva néhány technikát, felkeltse a gyermekben az érdeklődést az alkotás iránt, és a gyermek rátaláljon arra, amit igazán közel érez magához, amit szívesen csinál, amiben képes kifejezni magát személyiségének megfelelően.

Kilencven gyermekkel foglalkozik másodikostól 12. osztályos korig, a mostani legnagyobbak hat éve járnak a szakkörbe rendszeresen.

Hogy a munkának értelme van, arra a visszajelzés a gyermekek mosolya a foglalkozásokon, és hogy szeretnek oda járni.

De vannak kézzel foghatóbb szakmai elismerések is, különböző versenyeken szereztek előkelő helyezéseket, elismeréseket a szakkörben alkotó gyermekek.

Azonban ami szintén komoly eredmény: Szőcs Zsuzsanna az általa vezetett Pro Terra Alapítvány keretében már több éve szervez felkészítőket a művészeti középiskolákba készülő 7–8. osztályosok számára. „Évente 16 diákot tudunk fogadni a felkészítő foglalkozásokon, és számomra már az is elégtétel lenne, ha egy is bejut közülük a művészetibe. De ennél lényegesen jobb az arány. A foglalkozásokat követően általában hét-nyolcan felvételiznek valamelyik művészeti középiskolába, Székelyudvarhelyre, Csíkszeredába, Marosvásárhelyre (Gyergyószentmiklóson nincs művészeti középiskola – a szerkesztő megjegyzése), és általában egy-egy kivétellel mindegyikük be is jut.
Ezeken a képzéseken a Nagy István és a Palló Imre művészeti iskolák szaktanárai foglalkoznak a jelentkezőkkel, éppen azért, hogy a későbbi művészetiseknek már legyen egy képük arról, hogy milyen elvárással találkozhatnak majd a középiskolában, és mit várhatnak el maguktól” – összegzi a lényeget Szőcs Zsuzsa.

Amellett, hogy linómetszetet készítenek, rajzolnak, számos alkotási technikával megismerkednek Szőcs Zsuzsanna tanítványai, nem mindenkiből lesz képzőművész. Azonban az is fontos cél, hogy a gyermekek kreativitása gazdagodjon, és később az élet más helyzeteiben is legyenek ötleteik, alkotóként tudjanak megnyilvánulni. Alkalmanként tanítványait elviszi képzőművészeti tárlatokra is, amelyekről beszámolót kell fogalmazniuk, a „tetszett”, vagy „nem tetszett”, „szép” szavaknál bővebben kifejtve a benyomásaikat. Ez is gondolkodásra késztet, és arra, hogy odafigyeljenek a látottakra, művész stílusát, az alkalmazott technikát felismerve. Hogy ezáltal is közelebb kerüljenek a művészetekhez.

Szőcs Zsuzsanna jelenleg éppen egy új alkotási módszer meghonosításán, népszerűsítésén dolgozik, amit ő képpoézisnek nevez. Lényege, hogy egy könyvet vegyen az alkotó a kezébe, amelyben olyan szavakat keressen, amelyek összefűzhetők új mondatokká, és az eredetitől eltérő üzenetet, gondolatot fejezzenek ki. Az illető könyvoldalon található minden más szöveget besatírozva, befestve és csak a kiválasztott szavakat megőrizve áll össze egy kép, azaz egy művészeti alkotás, és egyben egy új irodalmi mű is.

Az ötletet az a meglátás adja, hogy manapság sajnos a könyveket egyre kevesebben, egyre ritkábban veszik kézbe – főként az okostelefonos és az internet világában felnőtt generáció. Egy rendhagyó elképzelés és egyben egy mifelénk még ismeretlen irodalmi és művészeti ág meghonosítása azonban új értelmet adhat a köteteknek.

„Lehet, hogy lesznek, akik úgy vélik, meggyalázzuk a könyveket, de én úgy gondolom, ellenkezőleg: megmentjük őket, új értelmet, új funkciót adunk nekik, hiszen másként nagy valószínűséggel senki sem venné őket többé a kezébe” – fogalmaz Szőcs Zsuzsanna.