Továbbra sem adja át az igazi Középfölde-érzést a Hatalom Gyűrűi, de azért van már benne potenciál

Pontosan két éve láthattuk először, hogy mit hoztak össze több százmilliós büdzséből az Amazonnál Gyűrűk ura-előzménytörténet címen.

A Hatalom Gyűrűi egy nem hagyományos értelemben vett Tolkien-mű mozgóképes adaptációja, hanem

a Gyűrűk ura függelékének továbbgondolása és kibontása, hiszen a Tolkien-hagyaték tulajdonosaitól megvásárolt jogok mindössze ennek az adaptálását tették lehetővé.

Kiábrándító, buta, és nem méltó a tolkieni örökséghez a Hatalom gyűrűi sorozat

Bebizonyosodott, hogy hiába a sorozatgyártás történetének legnagyobb költségvetése, a hatalmas büdzsé egyáltalán nem garancia a minőségre. Ez történt a Gyűrűk ura-sorozat esetében is, amelynek készítői sokat akartak markolni, de végül keveset fogtak.

Az első évadról azt írtuk, hogy kiábrándító, buta, és nem méltó a tolkieni örökséghez, a második évadot pedig csupán a záróepizód és a benne összeérő és elvartt történetszálak mentik meg attól, hogy az első felvonáshoz hasonló csalódás legyen annak ellenére, hogy

továbbra is az egyik legszebb és leglátványosabb sorozatról van szó, amin tényleg látszik a ráfordított óriásbüdzsé.

Lezárás helyett hosszú felvezető lett a Sárkányok háza második évadának fináléja

Akciódús évadzáró helyett hosszú felvezetőt kaptak a Sárkányok háza rajongói a várhatóan két év múlva érkező harmadik évadhoz, ami joggal váltott ki hiányérzetet a nézők többségéből. Spoileres összefoglaló a második évad nyolcadik részéről.

A Sárkányok háza második évadának összecsapott fináléja után már annak is örülnünk kell, ha egy sorozatévad nem úgy fejeződik be, hogy a legvégén derüljön ki, hogy mindössze a következő – két év múlva érkező – évadnak alapoz meg az utolsó rész, hanem lezár egy fontos fejezetet a történetben. A Hatalom Gyűrűi ilyen téren nem okoz csalódást,

sok egyéb szempontból viszont továbbra is egy átlagfantasy szintjét hozza úgy a történetvezetés, mint karakterépítés és a sokszor bugyuta párbeszédek szintjén.

A Hatalom gyűrűi Középföldéje egy elképesztő részletességgel kidolgozott, gyönyörű díszletvilág, ami sajnos helyenként továbbra is rendkívül üresnek tűnik annak ellenére is, hogy tömegjelenetekben ezúttal nem szenved hiányt a sorozat.

Az új helyszínként feltűnő Lindon, a törpök otthona Khazad-dûm, a tünde kovácsok városa, Eregion, valamint a Másodkorban még virágzó númenori királyság mind-mind a régmúlt mementói a gyűrűháború idején a Hatalom Gyűrűiben viszont ezek a legfontosabb történések helyszínei.

Az első évad abban csúcsosodott ki, hogy megtudtuk: a délföldi Halbrand nem más mint Szauron, akiről Galadrielen és a tündéken kívül mindenki azt hiszi, hogy meghalt. A már elkészült három tünde-gyűrűkben Gil-galad nagykirály a Középföldén maradás és egy új, virágzó korszak megteremtésének lehetőségét látja, miközben Adar – abban a tudatban, hogy Szauront sikerült legyőzni – úgy dönt, hogy urukjaival (akikből a fontosabbakat humanizálni próbálták a készítők, azzal, hogy megmutatták, hogy nekik is van családjuk) Eregion, a tünde kovácsok városa ellen vonul, remélve, hogy ezáltal megerősítheti hatalmát, és átveheti a letaszított Morgoth és az elpusztított Szauron szerepét Középföldén, kitaszítottként maga köré gyűjtve mindazokat, akik a tiszta és feddhetetlen tündék ellenpólusát jelképezik.

A második évadban Galadrielt továbbra is egy dacos fiatal lányként, míg Elrondot egy megfontolt, már-már túl óvatos „középvezetőként” látjuk, akik mindketten a saját igazukról próbálják meggyőzni Gil-galad nagykirályt, aki a szezon túlnyomó részében azon dilemmázik, hogy

mi lenne jó Középfölde számára, amit a Három gyűrű elkészülte nélkül elhagyni kényszerültek volna a népével.

Eközben Elendil visszatérve Númenorba egy dicstelen hatalomátvétel elszenvedője lesz a sikertelen délföldi hadjárat és csata folyományaként (a szarkavaró Ar-Pharazôn lesz a númenoriak uralkodója, akitől semmi jót nem várhatunk a potenciális folytatásban), az első évadban megismert, öntörvényű gyaplábú hobbit-lányok, Nori és Poppi pedig vándorútra indulnak az idegennel, aki

továbbra sem tudja, hogy honnan és miért érkezett ebbe a világba, és mi az ő küldetése Középföldén.

A második évad már egész jól építkezik az első felvonásban letett alapokra, a párhuzamosan futó történetszálak pedig a továbbra is buta és mesterkélt párbeszédek és közjátékok ellenére kellően érdekfeszítőek. Többek között Khazad-dûm törpjeinek sorsa érdekes, akik éltető fény nélkül maradnak a föld alatt, királyuk III. Durin pedig a hét gyűrű egyikétől elvakítva addig bányászná az eldugott kincseket, amíg nagyobb bajt nem hoz a népére, mint a fény és a szövetségesek hiánya, ez pedig az évad egyik legjobb és legszívszorítóbb jelenetét eredményezi, miközben a fanservice-t a legmagasabb fokozatra tekerik a készítők.

IV. Durin herceg és eltökélt hitvese, Disa hercegnő továbbra is a sorozat talán legjobb karakterei, de a második évadban hangsúlyosabb szerep jut Celebimbornak, a legendás tünde-kovácsnak, aki

a tündeként megjelenő Szauron bűbája alatt kell elkészítse előbb a törpöknek szánt hét gyűrűt, később pedig az egyre elmérgesedő helyzetben a Kilencet, amit a Megtévesztés Ura Középfölde halandóinak, az embereknek szán, akiket a Gyűrűk ura történéseikor már gyűrűlidércekként láthatunk.

Az évad nagy „vesztesei” a délföldi csata után eltűnt, a csatamezőn magához térő fiatal Isildur, valamint a folytatásra vissza nem térő Bronwyn fia (akit a színészettől időközben visszavonult Nazanin Boniadi alakított, aki időközben kijelentette, hogy Közép-keleti aktivista tevékenységére szeretne koncentrálni) Theo, akik már-már nyúlfarknyi szerepet kaptak az új évadban, így jelenlétük nem különösebben vitte előre a történetet. Kaptunk azonban egy új, sötét varázslót, Ciarán Hinds (Róma, Trónok harca, Terror) alakításában, akinek csatlósai – az első évadban látott fehér ruhás mágusok – „megbuktak” a titokzatos idegen levadászásával, a helyükre pedig a Star Wars buckalakóira hajazó maszkos sablongonoszok kerülnek, akiknek ugyanúgy túljár az eszén a két hobbit és a saját útját kereső mágus, aki ráadásul a Gyűrűk ura-filmekből kihagyott, de

a Gyűrű szövetsége ikonikus karakterénél, Bombadil Tománál is „tiszteletét teszi”, aki a rá jellemző „lazasággal” és titokzatossággal egyengeti nevenincs hősünk útját.

A leghangsúlyosabb történetszál természetesen Szauron hatalomátvétele Eregionban, ahol Celebimbort az őrületbe kergeti, az ottani tündékre pedig pusztulást hoz, és minden az ő szövevényes terve szerint alakul egészen a fináléig, amikor kiderül, hogy

vannak még, akiknek hatalmukban áll elodázni a világuralmi terveit.

A záróepizód egy adott pontján Celebimbor még azt is előrevetíti, hogy a szeretet és a fény erejével fogják legyőzni a Sötét Nagyurat, ahogy az megtörténik majd a Gyűrűk ura cselekményében.

A Hatalom Gyűrűiben azonban minden pozitívuma ellenére továbbra is kényszeredetten erőltetik a diverzitást, ami már-már komikusnak hat, hiszen minden tömegjelenetben nagyon ügyeltek arra a készítők, hogy minden rassz képviselve legyen, így a tündék és a törpök közt is találunk ázsiai és afroamerikai szereplőket, ami azért visszás, mert

Középföldét Tolkien az európai kultúrkör alapján találta ki és építette fel, az általa kitalált világ azonban jóval nagyobb ennél, a fiktív Arda „bolygón” pedig biztosan élnek színesbőrűek, de ők nem Középföldén léteznek harmonikus együttélésben egy középkori berendezkedésű fantasyvilágban.

A Rings of Power második évadában is nagyon látszik, hogy rengeteg dolgot akarnak beleerőltetni Tolkien mitológiájába, ezzel magyarázva a sorozat létjogosultságát, ha már ennyi pénzbe kerül az elkészítése. Ugyanez a helyzet a nézettséggel is, hiszen a hétről hétre érkező epizódok közben felmerült az az iparági értesülés, hogy

talán vízválasztóhoz érkezett a produkció, hiszen ha nem hozza a kellő számokat, akkor nem lesz érdeke az Amazonnak, hogy újabb évadokat rendeljen be belőle

(annak ellenére, hogy kezdetektől eleve öt évadosra tervezték a sorozatot).

Az évad végén azonban az Amazon „közzétette”, hogy több mint ötvenmillióan látták a Hatalom Gyűrűi második évadát, amit azonban érdemes fenntartásokkal kezelni, mert

a gyártó azt mond amit akar, és ezt független mérésekkel sem megerősíteni sem pedig cáfolni nem lehet ezeket.

Mindenesetre az évadzáró pozitív csalódás volt sokak számára, a látottak tükrében pedig érdemes várni a folytatást, hiszen ha nem is a legjobb fantasy-sorozatról van szó, az tény, hogy

egyre érdekesebben tálalják a Gyűrűk ura múltjának eseményeit, és a karakterek többségét is már elfogadtuk olyannak, amilyenek.

Kár lenne, ha az Amazon itt torpanna meg, és kaszálná el a sorozatot, hiszen van benne potenciál, még akkor is ha sokan „hate-watcholják”, vagyis csak azért nézik, hogy közben utálkozzanak rajta és a Gyűrűk ura-filmekhez mérjék, aminek a szintjét sosem fogja megugrani. De igazából nem is kell arra a szintre felérjen, hiszen

a produkció a második évaddal bebizonyította, hogy saját alanyi jogon létezik.

Ha nem is adja át azt az érzést, amit a filmtrilógia nézése és a könyvek olvasása közben éreztünk, azért mégiscsak jó visszatérni Középföldére, annak múltjába, amit egyébként csak a regény függelékéből ismerhetünk.

Ha nem csapják össze az egészet, akkor még az is lehet, hogy nem keserű szájízzel nézzük végig, mint anno a Trónok harca fináléját, manapság pedig már ennek is örülni kell.