Trottyos, feszes, lógós, slampos – hogyan ne hordjuk a férfi öltönyt?

Az igényes férfi formális, ünnepi alapöltözete még mindig az öltöny – tetszik, nem tetszik, ennél komplexebb „egyberuhát” a férfiak számára még nem találtak ki. Persze, hogy James Dean és a Ramones óta a bőrdzseki-fehér póló-farmer-tornacipő a legvagányabb, de a katonai egyenruhákból nagy átalakulások után a huszadik század első évtizedeire létrejött két- vagy háromrészes öltöny istenigazából olyan nagyot nem változott.

Annyira nem, hogy még néha nagyon komolyan újra divatba jön, gondoljunk csak a Beatlesre, jobban kinéző politikusainkra vagy az elmúlt másfél évtized hipsztereire – mindenki „hozott anyagból” dolgozik és dolgozott, sőt ugyanazokból az anyagokból.    

No de… Egy alapvetően kisvárosokból és falvakból összetevődő régióban – mint amilyen Székelyföld is – a munkahelyi, illetve egyházi dresszkódokat is igen lazán kezeli a férfiemberek többsége, ezért igen-igen ritka az olyan ember, aki hétköznap, munkahelyi kötelezettségének eleget téve öltönyt hord. Nem zakót inggel és nadrággal, hanem öltönyt, tehát összeillő, egyszínű zakót és nadrágot, találó inggel, nyakkendővel és természetesen cipővel. Sajnos odakerültünk, hogy mára a hétköznapokból is kikopott az öltöny, de lassan az egyszerű zakó (farmerrel, sportcipővel) is kimegy, hiszen intézményvezetőket, polgármestereket, igen jól szituált üzletembereket, felsővezetőket látunk egyszerű kabátban, trottyos farmerben, nyakkendő nélkül a mindennapokban – ne menjünk bele ebbe, a lényeg, hogy férfi öltözködés szempontjából minden szinten slamposodás, igénytelenség látszik az „utcafronton”, öltönyt csak lakodalomba vesz fel az ember, s általában akkor is rosszul hordja, vagy szerencsére (néha) nem.

A székelyföldi férfiember általában tizennyolc éves korában kap először öltönyt, ez az ún. „érettségi-öltöny” még akkor is, ha az illető nem érettségizik le, mert – székely lévén – elvágják románból.

Ezzel jár lakodalomba is egészen addig, ameddig meg nem nősül ő maga is – ekkor veszi(k) meg (neki) élete második öltönyét. Ezután ebben jár el a mások lakodalmába, szerencsétlenebb és sajnálatosabb esetben ebben temetik el.

Persze amit az ő lakodalmán rátűztek, azt leveszi róla, a lakodalmi torta foltját pedig „kiveteti” belőle az asszonyka valamelyik módszerével (pl. benzin vagy más, kínaiboltos okosságok) vagy a folttisztítóval. Ha kezd megöregedni, akkor általában kap még egy általában szürkét vagy feketét, az öregkori lakodalmakban tataként ebben táncol az unokákkal, aztán pár év múlva ebben van az áufvíderzén.  

Ha nem túl gyakran hordod, és ha nem is szereted, akkor elég egy – az viszont legyen megfelelő méretű, szép és kényelmes.

Ne szorítson, ne feszüljön rád, de ne is lötyögjön, az ujja hossza legyen pont annyi, amennyi kell. Az öltönyvásárlás vagy csináltatás nem ötperces folyamat, de gondolj arra, hogy az életben csak néha kell megtenni – ha igényed van rá, akkor nem kétszer vagy háromszor, de tényleg megéri, neked lesz jobb.

A nagy dilemma mindig ez, sajnos vidékünkön egyre kevesebb a rendelésre, méretre gyártó szabó, viszont van – ez azért is fontos, mert egy jó szaki a készruhagyárakban vagy üzletekben elkészített és árusított öltönyhöz is úgy hozzá tud nyúlni, hogy az jó lesz. Igen, a jó szabó csodákra képes, úgy átalakítja az öltönyödet, hogy tényleg jól érzed magad benne: leszűkíti a nadrágot, bevesz a zakóból, rövidebb ujjat csinál neki (nem csuklóból hajt vissza, hanem vállból szab vissza), a bélést is megigazítja. Ha a szakértelme megvan hozzá, és a neked tetsző anyagot is be tudja szerezni, akkor méretre el is tudja készíteni, ehhez sok-sok próba és ráigazítás kell, de a türelem szép öltönyt terem.

Ami a készruhát illeti, el lehet találni ezt is, de nagyon sokat kell felpróbálni. Nem vagyunk egyformák, a karunk és a lábunk hossza, a mellkasunk, a vállunk, derekunk vastagsága mind-mind meghatározó.

A legeslegfontosabb a vállcsúcs, ha az jó helyen van, akkor ki lehet mondani, hogy Na!, ezután jön a többi rész (a „hallám”).

A konfekcióöltönyt csak akkor vedd meg, ha minden része illeszkedik, vagy ismersz egy megbízható szabót, aki a minimális javításokat el tudja végezni rajta! Ha ez mind nem stimmel, hagy ott vagy próbálj fel még tíz másikat.

Háromrészes öltönyről akkor beszélünk, ha mellény is van a zakóhoz és a nadrághoz, ugyanolyan színben és anyagban – persze más mellényt is be lehet ékelni az ing és a zakó közé, ebben van valami játék, akárcsak a kiegészítőkkel való kísérletezésben. A lényeg, hogy a ruha egyben mutasson, legyen benne tudatosság, ne csak úgy magunkra kapjuk, mert „ez volt legfelül” – ez nemcsak az öltönyre vonatkozik. A mellény pedig ideális a kísérletezésre.  

Nálunkfelé duplasoros öltönyt elvétve látni, ha van, azt is rosszul hordják. Persze, mindenki nem III. Károly (megszokásból szinte Károly herceget írtam, olyan sokáig volt trónörökös…) vagy nem mindenki varrat Londonban a Savile Row-on, de ha mégis e területre merészkedik valaki, nagyon kell figyelnie. A gombolás ugyanis itt nagyon fontos: az angolok alapvetően mind begombolják, az olaszos, könnyedebb „iskola” szerint az alsó nyitva marad.      

Ezekről korábban már írtunk részletesen, a fehér ingekről itt, a cipőkről itt, a nyakkendőről itt, az alsókról itt, a zoknikról pedig itt, de ismétlés a tudás anyja, úgyhogy azt jegyezzük meg, hogy öltönyhöz mindig inget veszünk, még galléros pólót SEM, nemhogy mást. Öltönynadrág alá nem vagy csak nagyon kivételes esetben mehet Chelsea-csizma vagy double monk cipő, bakancs vagy chukka sohasem, nem beszélve a szandálokról és egyéb lábbelikről. Az alap vagy az oxford vagy pedig a derby, ezek fekete vagy barna színben, esetleg (újabban) mélykékben.

Az elmúlt másfél évtizedben egyre jobban elterjedtek a fordított bőrből készült, sok esetben mintás derbyk: nem rossz, de a jó nem ilyen, ami pedig a sportcipőket illeti, ez is elterjedt, ízlések és pofonok, de maradjunk annyiban, hogy nem a klasszikus férfiöltözethez tartozik a sneaker az öltönynaci alá. Külön, főleg a bőrdzseki-póló-farmer kombó alatt nagyon ott van, de a hideg ráz ki nemcsak engem, amikor komoly férfiak szép öltönyben és egy ormótlan, magas talpú, holdjáró sportcipőben jelennek meg. Brrrr. Annyi szép és csinos klasszikus bőrcipő van! Ne féljünk tőlük, mert bizony táncolni is jól lehet bennük!

• Az elsőszámú öltönyszín ma a sötétkék – nevezzük mélykéknek, angolosan navy-nak, franciásan és románosan bleumarin-nak. Ha már van egy ilyen, akkor vehetünk mellé mélyszürkét, világosbarnát, kockásat stb, de a fekete ne legyen elöl, mert az ma már csak temetésre való.
• Itt mindenből a méret számít: a zakónak a válla és a háta, illetve a hossza (lehetőleg takarja az ülepet, érjen a zipzár aljáig minimum) az ujja érjen csuklóig, a nadrág szára, az éle pedig pont a cipői felső részéig – ne legyen lábszárvillantó, de ne is legyen trottyos, mint egy tangóharmonika.  
• A gombolás nagyon fontos. Háromgombosnál a középső, kétgombosnál a felső gomb mindig a köldök fölé kerüljön – a lehető legalapvetőbb szabály, hogy az alsó gomb mindig nyitva marad. Nincs apelláta.
• A nyakkendő szélessége egyenlő a zakó reverjének (hajtókájának) szélességével. Nagydarab, széles vállú és felsőtestű férfi vegyen nyugodtan szélesebb hajtókájú zakót, a vékonyabb ember a karcsúbbat, a slim fitet.
• A márkajelzést a zakó ujjáról vegyük le, az olyan, mint a baseball-sapkán az a csillogó öntapadós. A konfekciózakók zsebe általában be van varrva, ezt vékony ollóval vagy pengével vágjuk fel.  
• Órát hordj mindig az öltönyhoz, ha teheted, akkor klasszikusat, bőrszíjasat – az óraszíj színe a cipővel és a öv színével egyezik.

• Az ing soha ne legyen sötétebb, mint a zakó és a nadrág színe, a nyakkendő legyen sötétebb – amennyiben teszünk díszzsebkendőt a zakóba, akkor annak színe is legyen eltérő mind a nyakkendőtől, mind pedig az ingtől, az ilyen műanyadobozos, egy színben, szettben árult nyakkendő-díszzsebkendő szettet felejtsük el, de nagyon. Nagyon gáz.
• Az öltöny zsebeit ne tömjük tele, ha munkahelyre megyünk benne, hordjunk táskát magunkkal, abban elfér minden.
• Kövér ember ne vegyen slim fit öltönyt, a sovány pedig ne vegyen lötyögőset, mert úgy néz ki benne, mintha nem is ő lenne.    
• Rikító színű, csillogó, feltűnően világos öltönyt ne hordjunk, igényes férfi nem vesz ilyet magára, csak a nagyzoló, illetve azok, akik teljesen más kultúrából jönnek. Habár Pablo Escobarból a sorozat népi hőst faragott, az azért jusson eszünkbe, hogy nem vagyunk a dél-amerikai kokainbárók, sem Mága Zoltánok.
• Rövid zoknit felejtsd el az öltönyhöz, mindig hosszút vegyél, a nadrágod színéhez álljon közelebb.  
• A nyakkendőt kösd meg rendesen, addig kísérletezz, amíg a hegye az övedig ér. Használat után ne hagyd összebogozva, mert gyűrött lesz.
• A zsebedbe ne gyömöszöld be a nagy, vastag pénztárcádat, mert nem leszel góré, hanem mazlag leszel. Főleg, ha még a nyuszifarkas kulcstartód is mellette van.
• A lakodalmi ajándékpénzt az odaadásig rakd a feleséged vagy a csajod kis, pöpec táskájába, ne az inged zsebébe, mert onnan kilóg a lóláb… akarom mondani, a boríték. Oda ne tegyél semmit, vagy vegyél olyan inget, amelyiken nincsen „mérnökzseb”.
• Begombolt zakóval ne ülj le. Se lakodalomban, se másutt. Ha most felteszed a kérdést, hogy vajon miért, akkor egészen biztosan nem volt még rajtad egy rendes öltöny. Sem.