HIRDETÉS
A Csíkszereda történetét bemutató kiállítás hetedik terméhez érkeztünk sorozatunkban. De még mielőtt „belépnénk” ebbe a terembe, Máthé Klára Krisztina műépítész osztja meg gondolatait a kiállítás építésével kapcsolatban. „Körülbelül másfél-két évet dolgoztam ezen a kiállításon. Nagyon sok ötlet felvetődött, és ebből próbáltam leszűrni azt, ami megvalósítható. Fontos volt, hogy egy olyan arculata legyen az egésznek, ami átfogja a teljes kiállítást, az első teremtől – ami egy természeti bemutatása a Csíki-medencének – egészen a kommunizmusig. Tehát minden kort átölelve mégis legyen egy egységes koncepció, ami az arculatot illeti.”
Kifejtette, nehezítették az építést a vár egyenetlen falfelületei, ki kellett találni, hogy hogyan tudják beépíteni úgy a tárlókat és a képernyőket, hogy az általuk épített falak mögött nem lehetett technikai folyosót létrehozni. Ugyancsak kérdés volt, hogy milyen hordozóval lehet felvinni az írást és a képeket a falakra. Sok építési munkát igényelt a tárlók beépítése, a város többtonnás címerének felemelése, a különböző korszakok megfelelő és izgalmas bemutatása. Tervben volt, hogy mindenik termet más színűre festenek, de annyira színes és változatos a megtekinthető anyag, hogy a tárlók és a kiállítási mód is visszafogott kellett legyen, hogy a tárgyak megfelelően érvényesüljenek.
„Külön izgalmas volt számomra, hogy az állomási installáció bútorzata eredeti rajzok szerint van megcsinálva. Volt egy fényképünk, én átrajzoltam, egy asztalos elkészítette. A Magyar Állami Vasutak által a harmadosztályú várótermekbe gyártott bútorzat alapján készültek. A padlózat a gyimesi állomás padlójának a mintázata, mert feltételezzük, hogy egyszerre készültek ezek az állomásépületek, és mindenhol ugyanolyan volt” – magyarázta az építész. Hozzátette, a kiállított anyag mennyiségéhez képest, a termek nem nagyok. Ugyanakkor nem szerették volna, ha csak a fal mellé elhelyezett tárlókban kapjanak helyet a kiállított darabok, próbálták minél interaktívabbá tenni a kiállítást.
– mutatott rá, amikor belépünk a kiállítás hetedik termébe.
„Rengeteg kiállítási anyagunk volt itt is, és igen nagy feladat volt, hogy egy-egy falfelületen az első és második világháborút, vagy Csíkszereda híres és fontos embereit bemutassuk. Daczó Katalin rakta össze tartalmilag, de voltak dolgok, amikhez én ragaszkodtam, például van egy fantasztikus légifelvételünk 1917-ből és egy panorámafelvétel. Kevés városnak van ilyen, izgalmas összehasonlítani, hogy hogyan nézett ki a város akkor, és hogyan néz ki ma”– emelte ki Máthé Klára.
A hetedik terem a 20. század nagy részét mutatja be, az első fele a kommunizmus előtti időszakot tárja elénk, az első világháborútól a második világháború végéig.
„Voltak olyan fontos pillanatok és dátumok a város életében, amit semmiképp nem hagyhattunk ki, függetlenül attól, hogy gyűlik-e tárgy hozzá vagy sem. Ilyen volt az 1916-os leégése a városnak, vagy később a ’68-as megyésítési tüntetés pillanata, aminek köszönhetően a város megyeszékhely lett” – ezt már Daczó Katalin osztotta meg velünk. Mint mondta, egyrészt meghatározták, hogy mi az, ami nem maradhat ki, másrészt a kiállítás előkészítésének évei alatt begyűlt tárgyakhoz és a lehetőségekhez igazodtak a terem berendezése során.
Az összegyűlt nagy mennyiségű fotóanyag a digitális képnézegetőkön tekinthető meg. Ebből az időszakból már mozgóképes anyagok is fennmaradtak, és ezeket is elérhetővé tették, a múzeum a Magyar Nemzeti Filmarchívumból vásárolt Csíkszeredáról szóló felvételeket, ugyanakkor a Román Televízió Magyar Adása is rendelkezésükre bocsájtotta a Csíkszeredáról készült archív anyagait, amelyek a tévéképernyőkön és érintőképernyőkön hozzáférhetőek, akárcsak a fennmaradt hanganyagok.
A terembe lépve a bal oldali falon az első világháború csíkszeredai vonatkozásait ismerhetjük meg – az 1916-os román betöréssel kezdődően, amikor leégett a város központi része.
„Próbáltuk úgy megoldani, hogy a két háborút nem választottuk élesen szét, mert mindkét 20. századi nagy világégés idején Csíkszeredától mintegy 40 km-nyire húzódott a keleti országhatár. A férfi lakosságot a harctérre vitték, az itthon maradottaknak 1916-ban és 1944-ben is menekülniük kellett, és mind a két háború után egy új korszak kezdődött a város életében. A bejárat mellett bal oldalt van egy első világháborús falunk. Ide került az a panorámakép, amely 1917 tavaszán készülhetett, ismeretlen katonai fényképész készítette, Németországból került vissza. Azért tartottuk fontosnak, mert ezen az egész város látszik. Ádám Gyula elkészítette a város mai panorámáját is, és jól nyomon követhető a város átalakulása. A falon ugyanakkor számos fotót lehet látni, amelyek a város területén készültek az első világháború alatt. Például a megrongált vonatállomást ábrázoló fényképet egy magyarországi padláson találták egy számunkra ismeretlen személy hagyatékában, és egy lelkes magyarországi hölgy juttatta el hozzánk. A képnézegetőben is a lerombolt Csíkszeredával kapcsolatos fényképek cserélődnek. Rengeteg fotó begyűlt, amit nem volt ahová kiállítani, gazdag képanyag van, és szerettük volna, ha semmi nem veszik el, ezért a teremben sok helyen képnézegetőkön folyamatosan cserélődnek a fotók.”
Az első világháború éveit idézi egy díszpolgári oklevél másolata is, amely arról tanúskodik, hogy a város díszpolgárává választották Rohr Ferencet, egy háborús imakönyv, egy dögcédula és egy kitüntetés. A második világháború a csíkmadarasi Fazakas Ferenc tárgyai, emlékképei révén villan fel. Fazakas Ferenc a 32. határvadász-zászlóaljban szolgált a II. világháború idején. Ez a zászlóalj 1940 októberétől 1942. szeptember elejéig a Mikó-várban székelt. Ezekben az években Fazakas Ferenc használta a kiállított katonaládában található fényképezőgépet, és ő készítette a digitális képkeretben látható felvételeket is.
A világháborús fallal szemben egy szobabelsőt rendeztek be, a menekülés utáni feldúlt várost jelképezi. Több visszaemlékezés-részletet lehet itt meghallgatni.
– kezdődik az egyik. A szobabelső ablakából a leégett Kossuth utca részlete látható. A tárgyak 1916 előttiek, az elhelyezett kalamárisról és papírvágóról feltételezik, hogy Tivai Nagy Imre hagyatékából való, Nagy Benedek kölcsönözte a kiállításra.
A második világháborút követő menekülést egy 1944-es, a város kiürítésre vonatkozó rendelet idézi fel, emellett egy érintőképernyőn hozzáférhető mindaz, ami második világháborúval kapcsolatos. „Vannak kisfilmek, fényképek a menekülés idejéből is, nagyon sok dokumentum összegyűlt. Az emberek leginkább fotókat és dokumentumokat tartottak meg, és nem tárgyakat. Nagyon nehéz volt például ruhaneműt gyűjteni, még a 20. századból is, mert addig viselték a ruhákat, míg elszakadtak. Az érintőképernyőn kenyérjegytől elkezdve a különböző engedélyeken át a lakásbejelentési igazolványokig számos dokumentum látható. Emellett egy sor interjú, amelyeket Gyarmati Zsolt igazgató készített a régi városlakókkal, akik meséltek a menekülésről, hazatérésről. Ezeket a két perces részleteket mind meg lehet hallgatni” – sorolta Daczó Katalin.
Elmondta, fontosnak tartotta, hogy ne maradjon ki a zsidóság megpróbáltatásainak bemutatása sem. Csíkszeredának nem volt olyan népes a zsidósága, mint például Gyergyószentmiklósnak, de laktak itt zsidó emberek, és elhurcolták őket. Adler Miklós, aki megszökött a lágerből, hazahozta a rabruháját, és ezt évtizedekkel ezelőtt a múzeumnak adományozta, így egy eredeti fogolyruhát is láthat a látogató. A csíki zsidóság sorsának megismerésében különböző szövegek segítenek itt. Ezt a részt a kicsi magyar világot bemutató falrésszel állították szembe.
A két világháború közötti Csíkszeredát a város legjelentősebb személyiségein keresztül mutatják be.
Ők voltak azok, akik a nemzeti-kulturális önazonosság megőrzésében fontos szerepet játszottak. A háború után magához kellett térjen a város, és magára kellett találnia az új államban, Romániában, és ez nem volt könnyű, nem ment egyik napról a másikra.
A jeles személyiségek között találjuk többek között Pál Gábor politikust, az erdélyi magyarság jelentős képviselőjét, és a fiatalon meghalt feleségét, aki a háziipar fellendítésében játszott szerepet, Sarkadi Elek énektanárt, karvezetőt, akit végül munkaszolgálatra hurcoltak, Hirsch Hugót, a város ismert orvosát és szanatóriumalapítót, Domokos Pál Pétert, Nagy Imrét, Gál Ferencnét, Hirsch Hugónét, Vámszer Gézát, Venczel Józsefet, Helwig Vilmost vagy éppen Részegh Viktort, aki hosszú ideig volt a Csíki Lapok főszerkesztője. A portrék alatt kis színes négyzeteket láthatunk, ezek jelzik, hogy az illető személy milyen területekkel foglalkozott. Például Helwig Vilmos bedolgozott az újságnak a lapszerkesztésbe, aktív tagja volt a csíkszeredai Dal- és Zeneegyletnek, valamint az Ipartestületnek is. A két világháború közötti időszak legfontosabb intézményeit egy-egy tárgy képviseli: megtekinthető az ipartestület egyik eredeti jegyzőkönyve, egy faragott szék a múzeumalapítást jelképezi, egy, a Nagy Imre hagyatékából származó festékes a festékesmozgalmat idézi meg. De itt van még egy síkosztüm felső része, és egy szeredai mester, Lázár István által készített síléc is, mert ebben az időszakban vált közkedveltté a sízés, a hoki kezdeteit pedig Fejér Dóra hokispulóvere villantja fel. Sok anyag került fel az érintőképernyőre, ezeket is meg lehet nézni, hallgatni.
Az 1929-ben elindult szőttesmozgalom és hozzá szervesen kapcsolódó Ezer Székely Leány Nap célja a székely népviselet és a székely háziipar megtartása volt a feledésnek indult csíki székely szőttes újbóli használatba vételével. A mozgalom egyik vezéralakja, Domokos Pál Péter maga is rendszeresen népviseletben járt, ugyanakkor meggyőzte a város „úrhölgyeit”, köztük elsőként dr. Hirsch Hugóné Filep Juditot, hogy öltsék ismét magukra őseik viseletét, így járjanak elől jó példával a hagyományőrzésben. Dr. Hirsch Hugóné Filep Judit 1930 körül készült csíki szőttese, valamint Domokos Pál Péter néprajzkutató viseletdarabjai most a kiállításon láthatóak.
Egy ritkaságszámba menő oklevelet is találunk itt, magyar nyelven kiállítva Florea polgármester aláírásával 1920-ból: Szabó Jánost, aki Dánfalván született, csíkszeredai polgárrá nyilvánították.
– áll az okiratban.
Néhány molinót is elhelyeztek a kiállítótérben, mintegy a díszkapu-állítás divatjának felidézésével „időkapukat” állítottak fel, amelyek alatt átsétálva láthatóvá válik, hogyan jutottak elődeink békeidőből háborúba, „magyar világból” „román világba”, az iparosságtól a gyárakig, az erőszakkal lebontott polgári házakból tömbházakba.
„Ezen a képnézegetőn egy részlet látható a magyar csapatok 1940-es csíkszeredai bevonulásáról, boldog, menetelő emberekkel” – mutatja az egyik képernyőn levő felvételt Daczó Katalin.
Hozzáteszi, az emberek nagyon sok tárgyat őriztek a magyar világból, a kiállításon csak néhányat tudtak elhelyezni, mintegy jelképesen. A kiállítás következő, utolsó része a kommunizmus időszakát mutatja be, hamarosan mi is innen folytatjuk.
Hogyan jött létre a várostörténeti kiállítás?
Mit mesélnek a kerámia- és üvegleletek?
Csíksomlyó mint közigazgatási, kulturális és oktatási központ
Találkozási helyszín is volt a szeredai vásár
A vármegyeközpont és a vasúti közlekedés
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
